Két lépéssel...
Vadregényes tájakon
2016.08.31 13:59
"Mit nekem te zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája..."
Zeng fejemben a vers sora, ahogy a hegyekre gondolok. Evvel a hévvel birokra kelnék a költővel, nekem sokkal jobban húz a szívem a magasba az éget metsző hegyek közé. A nyáron volt lehetőségem két hétig élvezni egy osztrák falucska...
Valami ősi, valami elemi
2016.07.07 11:33
Ismét elszaladt pár hónap, is már benne is vagyunk a nyár közepében. A múlt este együtt maradtam Orchideával, s a városi lenyugvó nap fényében egy kisebb tüzet raktunk. A kellemes meleg körbejárta a kis teraszt, s sürögve forogva készítettük össze az ennivalót. A szalonna ropogássá sült a...
Alkony előtt
2016.03.16 21:56
Hosszúra nyúló nap végefelé zötyögtem haza a busszal, a zene meg szokásos dallamain csendült a fülembe. A kanyargós ősvényen ereszkedett le a busz a völgybe, s a kis faluban megállt. Most is felvett valakit, majd ahogy legurult indult is felfele, s habár másik dombra cammogott fel, de az út szinte...
Egy pécsi bécsi...
2016.03.03 20:21
Általános napnak indult. Egy átlagos, szürke kedd reggel szólt a csengő. Az ágy nem akart kivetni magából, végül mégis sikerült neki. A reggeli órák hamar elrepültek. Edzés, kaja, s már robog is a buszra az ember, hacsak nem botlik bele egy régi ismerősbe. Pár szó, s ismételten mint egy gép...
Múló idő...
2016.01.24 17:29
Fogaskerekek mordulva fordulnak egymásba, s a rugó halkan ide-oda cikáz. Kattogása az egész szerkezetet rezegtetve mozgatja a számlap túloldalán a mutatót, mely hangataln siklik tova a számok felett. Az ablakon kibámulva látom a távoli dombokat, a fasor sötétlő egységét, a közeli...
Baktató ősz
2015.11.10 18:57
Már lassan a november közepében járunk, s picit el is gondolkoztatott az egyik hazafele utam, hogy honnan is indultam...
Picit sajnálom, hogy a blog irogatása az idő java részében odázódik, meg tolódik, keserű a szájíz, mikor egy egy megfoganó rímes sort nem tudok papírra vetni, s ha le is...
Szüneten
2015.10.21 13:58
Megint eltelt egy kisebb idő...
A korábbi mélypontos időszak után kissé felfele vezet az út. Persze nem zökkenő mentesen, de legalább kiláballni látszanak dolgok. Most épp szünetemet töltöm, nagy iskolai hajtás közepette. Főként pihengetek, s nem tudtam ellenállni a csábításnak, felkerült...
...
2015.09.23 19:05
Van egy pont, egy határ mikor a szomorúság, a kedvtelenséget felveszi. Elúszni látszik minden, mint egy őszies tó selymes víztükrén egy ringatózó sárguló levél. Kétség és a sötét kezdi beborítani a lugast mögöttem, s a napforduló után érezni kezdem a rövidülést. A jó dolgok csak emlékként suhannak...
Kietlenség felé
2015.09.20 18:51
Szobám sarkában az íróasztalba bújva ismét csak a gondok lepik el elmém, s a lenyugvó nap, melyet az ablakon kitekintve látok, mely még megfesti a látóhatárt, sem kecsegtet mással, csak a közeledő sötéttel...
Bízalom, melyet teljesen átadok a gondolatnak, de mégis ott a talány, a dolgok...
Valami változik...
2015.09.07 22:17
Van egy határ mikor a tudat felteszi a kérdést a jövőt kutatva. Az elme folyamatosan mozgolódva keresi a tervek és lehetőségek sorát, de valami változik. Valami mindig változik....
A kép lassan megfakul, s az utolsó levél lehullta után mereng a gondolat, mennyi lehet még addig. A borús...
"Két lépéssel a múlton túl....
Két lépéssel a jövőbe révedve...
Két lépéssel a végtelenbe....
... arany partok mellett a homokba temetve."
Wilk