Kietlenség felé
Szobám sarkában az íróasztalba bújva ismét csak a gondok lepik el elmém, s a lenyugvó nap, melyet az ablakon kitekintve látok, mely még megfesti a látóhatárt, sem kecsegtet mással, csak a közeledő sötéttel...
Bízalom, melyet teljesen átadok a gondolatnak, de mégis ott a talány, a dolgok állása. A sok háttérben megbúvó negatívum, melyek a magányt vetítik előre. A gond sziklaként nehezedik szívemre. Már kezdett minden a medrében folyni, de most mintha arra várnék, hogy a rossz, mint egy felduzadt folyó törje át a gátat, s robajló ereje széttéphesse a testemet.
Lelekem szülte szeretet mellett ott az elme aggodalma. Most valami más mégis, mint rég. Megtapasztalhattam a jót, s boldogságot, valmi erő pedig elvenni készül. Legalábbis ezt súgja a jövő szele. Midnen mi eddig világos és boldog volt, most a homályba veszik. Fordulatot vett valami, s elborzaszt, elszomorít, hogy boldogságomra száll az árny, s felteszi a kérdést. Mi lessz majd, mikor eljön a választás ideje. Annak a választásnak, melynek én csak szemlélője lehetek. Szemlélője és alanya. Persze áldásom a döntésre, melyet nem én fogok majd meghozni, de mégis hozzám kötődik. Annyi minden múlik ezen a dolgon, és annyi szomorúságot hozhat egy szó.
Hatalmas lesz a pusztítás mely követi. Felmarja majd a lelket, mint a nap lángoló ereje, s lassan elaszalja a boldogságot, majd mikor kővé dermed az egykoron boldog érzés, s vérző patakok képében tovatűnik a múlt. A fájdalom átjárja majd az egész lelket, s olykor beleremeg majd a test, mikoron a kő törmelékké bomolva aláhull a mélybe, s egy egy izmot megfeszítve tovább mélyíti egészen az elviselhetetlenné, s eltorzítva mindent, ami addig jó volt.
Kiüresedve terül majd el az ember a földön, s bénultan mered majd a szoba mennyezetére. Emlékképként felremeg majd a múlt, a tettek, s miért ként harsog a fejben a lehetőségek között egy hang, ez is lehetett volna...
De mint korábban ezt is túl kell majd élni. Újra felállni lesz a legnehezebb. Újra mozgatni az elnehezült testet, mivel a lassan gyógyuló seb ismét- ismét megreped majd, s a csalódottsággal karöltve vissza- visszaránt majd a mélységbe.