Wilk odúja

 

                    "Ez az én rejtekem, hol soraim gépelem.
                     A vad világ zajától távol, hol senki se gátol.
                     Érzéseim súlya, most már betűk közé bújva."

                                                                            Wilk

Egyenesen a tollamból

Démoni látomás

2016.07.20 11:49
Démoni látomás, avagy játék az effektekkel...   A múlt héten egy zápor vonult végig a tájon. Dél felől érkezett, nagy hangos robajjal, de mire ideért, csak egy sáv lett belőle és esti záporrá változott. A távoli dombok mögött a nap esti sugarai még sárgásan besütöttek az esőcseppek között,...

Creténizmus és a jövő showja

2016.04.27 20:00
  Még kis srác voltam és a nagy reklámok között engem is elért a láz és izgatottan vártam az indulását. Az izgatottságomat az is csak egyre fokozta, hogy szülővárosomból is beválogattak valakit. Menőnek érezte magát az ember, mikor megkapta az első dedikált pólót és fényképet. Végül...

Hétköznapi csodák

2015.02.09 16:11
Napok múltával kopnak a betűk, melyeket a monitoromba véstem lassan már egy hete. S mellette megannyi ötlet, emlék, vagy csupán csak egy gondolat, melyet szerettem volna, ha a virtuális naplóm soraiba rejthetek... De az idő ismét csak szalad, s húz magával az ismeretlen távoli jövőkép...

"Szelíd szörnyeteg"

2015.01.29 10:31
  Eljött a "szabadságom" utolsó hete, s a remek hétvége után írtam volna pár sort, de mire a weblapomhoz vissza tudtam fordulni, már benne is lettem a hét közepében. Annyi mindent szeretne csinálni az ember, s annyi mindent kellene csinálnia... Belegondolva eszembejutott egyik régi...

Álmom kapujában

2015.01.22 16:59
Lassan közeleg a szemeszter. Kissé megfáradtam az előző félévben, s most a nagy hajtás nyűgjét szenvedem. Összeszedtem valami nyavaját, ami ilyen időben nem is csoda. Egyik nap arra értem haza, hogy óriási köd van. Azóta Pécsen is csak ezt tapasztaltam. Kissé meggyörötnek...
1 | 2 | 3 | 4 | 5 >>

Wilkről:

Ha olvastad írásaim, már sejted milyen vagyok. Szeretem a kihívást, a kitűzött célokat és a lehető legtovább elmerészkedek, csakhogy vágyaim, álmaim beteljesítsem. Feladni nem szeretek semmit, csak a legvégső esetben, mikor már a határokat súrolom és tántoríthatatlan az ellenállás velem szemben, de ekkor hatalmas a szégyen, amit lelkemben érzek a kudarc miatt.

E-mail:

wilksblog@citromail.hu