"Szelíd szörnyeteg"
2015.01.29 10:31
Eljött a "szabadságom" utolsó hete, s a remek hétvége után írtam volna pár sort, de mire a weblapomhoz vissza tudtam fordulni, már benne is lettem a hét közepében. Annyi mindent szeretne csinálni az ember, s annyi mindent kellene csinálnia...
Belegondolva eszembejutott egyik régi kedvenc együttesem egy számának pár sora...
"Az idő szelíd szörnyeteg, számon tart minden ünnepet barát mégis ellenség, örökké nem lesz tiéd..." - legalábbis ennyire emlékszem. Ahogy pedig a másik számukban is éneklik, "néha jó volna megpihenni..."
A hétvégém végülis így telt. Pénteken Orchideával találkoztam, ismét kijött hozzánk. Este egy régóta beígért társast játszottunk. Vagy ezer éve megvan a Honfoglaló, s most végre felavattuk, majd egy solo partival zárva ledőltünk este aludni.
A másnap is kellemesen telt, noha bágyadt voltam egész nap, főleg délután. A délelőtti közös főzés elálmosított, de a sok jó dolog mellett rájöttem, hogy Orchidea milyen finomat tud főzni. Csirkemellet fűszereztünk be, majd ilyen ál lecsós szaftban kisütöttük, s mellé rizst főztünk. Nagyon finom volt. A délutánt egy römis kártya partival zártuk, majd visszamentünk Pécsre. A délutáni hóesés gyönyörűvé varázsolta az esti Mecseket, s csak annyit láttunk amit az elhaladó kocsik fényszórói megvilágítottak.
Másnap reggel elkísértem őket misére. Én sosem voltam templomba járó ember, habár régen megkereszteltek, meg hittanra is jártam, így lesétáltam az Árkádba. Pécs eddig sosem látott arca tárult elém, miközben a Sparban megvettem a reggelinek valót, meg a jegeskávét. Az Árkád szinte elhagyatott hangulata, pár poroszkáló emberrel, az ébredező boltokkal, nagyon kellemes volt. Le is ültem az egyik asztalhoz, s magányomat az el-elslattyogó biztonságiőr sem zavarta meg. Fura volt, de mégis kellemes. Lassan felsétáltam a Széchenyi térre, majd Orchideáékhoz és a nap további részében neki segítettem...
Az este hamar eljött, s így a búcsú is. Hétfő tantárgy felvétel, s ilyenkor reggel izzítva a gépet vadásztam a tantárgyakat a régi séma szerint. Most is ezt terveztem, de reggelre elaludtam, s késői ridalmamra vettem észre, hogy egy nappal elnéztem az időpontot. Így álmoskásan telt az egész hétfőm. Kedden már izgatottan vártam a délre tett kezdést. Amit lehetett, arra beneveztem, s azóta is alakítom, finomítom az órarendem. Próbálok taktikázni, hogy a következő félévben megtudjam kísérelni a diplomázást, de ha nem is jönne össze, tavasszal már nekivágok.
A sok "izgalom" melett várjuk a leadott pályázatunk eredményét, s mellette szerkeztgetjük a weboldalunk. Végre sikerült találnunk egy rendezett, áttekinthető sablont, passzoló színvilággal. Tervek már kezdenek összeállni a jövőt illetően. Ez picit nyomaszt mer a sok munka megrémít. Ha belegondolok, hogy kb 3-4 nap alatt teljesen összeállt a blogom, akkor kicsit lassan haladok a weblappal és ez frusztrál. De ami jó, hogy az első bejegyzések már felkerültek...
A hétvégén lessz a húgom szalagavatója, kíváncsi leszek milyen lessz, s utána a bálra Orchideával nem megyünk. Azon gondolkodom, milyen más programot találhatnánk ki...
Szóval "néha jó volna megpihenni...", ha nem is teljesen, de akár egy hetet megint a kikapcsolásnak szentelni. Kicsit gitározni, kicsit bulizni és sokat aludni, vagy leaglábbis egy-két napot szundival az ágyban tölteni...