Wilk odúja

 

                    "Ez az én rejtekem, hol soraim gépelem.
                     A vad világ zajától távol, hol senki se gátol.
                     Érzéseim súlya, most már betűk közé bújva."

                                                                            Wilk

Egyenesen a tollamból

Az őszi levél

2014.10.20 17:22
  Reggel hazafele jövet, miután elváltunk Orchideával a kelő hajnali nap sugarai vakították el szemeimet, s ezzel kuszálva a látványt. A félig tömött busz komótosan zakatolt a sorjázó autók között a sávokban. Az idei őszi hétfőim mindig hazúttal telnek, s ez a szünet első napján sem volt...

Nehézségek

2014.10.14 12:11
  "Az életben mindenütt, mindenhol rend van. A fekete és a fehér, az igen és a nem, egyenes és görbe, bőség mellett az üresség, a fent alatt a lent, mind-mind egymás feltételei, követve az örök körforgás törvényét..." (Astronet)     Az életben mindennek meg van az oka...

Régi képek, s szép emlékek

2014.10.09 20:10
    Ez a gondolat sor megérdemelné, hogy rímbe öntse az ember és verssé álljon össze...   A minap kezembe került apum telefonja, s kicsit elkutakodtam rajta. A galéraában sok képet találtam, köztük olyat, ami rólam készült. Elfogott a nosztalgikus hangulat, lementettem a...

A zöld, a bíbor és a fekete

2014.09.30 11:03
  Sok idő telt el, mióta klaviatúrát ragadtam. Akkor még volt egy fő ok és egy biztos olvasóm. Mára ez sajnos megváltozott. Életem egyik nehéz szakasza vette kezdetét. Már kezdett minden rendbejönni, mikor....   Egy hete még a bú vette körbe suhanc lelkem. Most a zavar eltűnt elmémből,...

Azok a boldog szép napok...

2014.09.08 12:31
  Elég nyomott a mai napom, annak ellenére, hogy szép az időnk. Hétfő és a fáradtság lohasztólag hat az ember munkakedvére, főleg, ha mellette szervezési problémák is felmerülnek...   A vasárnapi reggelem egy elalvással kezdődött, szerencsére még épp időben értem el a következő...
<< 1 | 2 | 3 | 4 | 5 >>

Wilkről:

Ha olvastad írásaim, már sejted milyen vagyok. Szeretem a kihívást, a kitűzött célokat és a lehető legtovább elmerészkedek, csakhogy vágyaim, álmaim beteljesítsem. Feladni nem szeretek semmit, csak a legvégső esetben, mikor már a határokat súrolom és tántoríthatatlan az ellenállás velem szemben, de ekkor hatalmas a szégyen, amit lelkemben érzek a kudarc miatt.

E-mail:

wilksblog@citromail.hu