Álmom kapujában
2015.01.22 16:59
Lassan közeleg a szemeszter. Kissé megfáradtam az előző félévben, s most a nagy hajtás nyűgjét szenvedem. Összeszedtem valami nyavaját, ami ilyen időben nem is csoda. Egyik nap arra értem haza, hogy óriási köd van. Azóta Pécsen is csak ezt tapasztaltam.
Kissé meggyörötnek érzem magam, ahogy a szobám sarkában a gép elé kuporodva szürcsölöm a Mindentudó teakeverékemet, amit Orchidea készített csak nekem. A sok méztől lágyan, selymesen folyik a számba-e aranysárga nedű. Kimondottan kellemes hangulatot teremt.
Ma elintéztem a sulival kapcsolatos ügyeket, tegnap pedig a pályázatot is sikerült leadnom, melynek már izgatottan várom a végét. Nem maradt más a tantárgy felvételig, minthogy hátradőljek és kicsit álmodozzak, filozofáljak és kipihenjem magam az újabb hajtás előtt, hisz megint kilátásban egy újabb pályázat is...
Álmom kapujában
Aranyló fátyol hull alá az égből,
Elveszik minden, s lassan elévül.
Megfakul a kép, midőn az idő pereg,
Mi hajtja e sürgő kerekeket?
S látomásként tárul elém,
Miként lelkem egy határt átlép.
Vibrál a levegő, s elmosódik minden,
Múlt, jelen, s jövő egybefordul éppen.
Vérig hatol a szunnyadó hideg,
Keményszik a víz, s bőrt hasít a jege.
Halhatatlan léptek sora,
Visz bejjebbre, Álom honba...
Wilk