Egy kis verseskönyv egy Lánynak

Vannak emberek, kik csak besétálnak életünkbe, de mikor feltűnnek, valahogy csak a lényük, a kisugárzásuk, vagy csak a személyük egyszerűen hatással van ránk. Nem tesznek semmit, de mégis megváltozunk miattuk. Olyan dolgokat teszünk, mintha nem lennénk önmagunk, melyeket el sem tudnánk képzelni, hogy mi ilyenre képesek vagyunk. Belőlem a Lány a költőt hozta felszínre, s olyan érzéseket mutatott, melyeket el sem tudtam képzelni. Persze voltam bánatos és haragos is mellette, de valahogy a boldog percek mindig kárpótoltak...

Köszönetem képpen egy kis könyvbe foglaltam a verseimet, melyet Neki szántam...