Valami ősi, valami elemi
2016.07.07 11:33
Ismét elszaladt pár hónap, is már benne is vagyunk a nyár közepében. A múlt este együtt maradtam Orchideával, s a városi lenyugvó nap fényében egy kisebb tüzet raktunk. A kellemes meleg körbejárta a kis teraszt, s sürögve forogva készítettük össze az ennivalót. A szalonna ropogássá sült a rögtönzött nyársbotokon, a zene dallamai belengték a levegőt, akár a készülő nyárs telített ízei.
A lakoma végeztével leültünk a még parázsló faszén mellé, s beszélgetve múlattuk az időt. A kutyusok fel s alá rohangáltak az udvarban, még a macska is sertepeltélni kezdett. A szomszéd udvarokból beszűrődtek az esti meccs hangjai, de nem voltak zavaróak, figyelmünk lekötötte egymás társasága, s a parázs. E esti varázs csodálatos volt, s a kis zápor előtti szellő sem rontotta el, csupán próbált minket figyelmeztetni a közelgő esőre. A faszén kockái feketés, koromból lassan változtak át vörösen, sárgán izzó rétegekké. A fel-fel röppenő szellő egy-egy pernyét fújt tova, s a sötétlő égbolt alatt ücsörögtünk a tüzet meg-meg piszkálva. A fáradtság lassan hatalmába kerített minket, de a tűz, az átmelegedett sütő ontotta meleg, mintha lelkünk próbálta volna feltölteni, a melegség átjárta a testünk, s nem fáztunk. Mikor megpiszkáltam a parazsat, az újra s újra felizzott. Volt ott valami ősi, valami régi energia, mely körülfogott minket, talán az ősök szelleme járt kelt körülöttünk, talán ez az ősi elem, mint a tűz vonzotta őket közénk. Egyik pillanatban a parázs hirtelen megemelkedett, s egy kissebb roppanás mellett felszikrázott. Az izzó pernye magasról hullt alá a sötétben. Kissé ijesztőnek tűnt, fel is pattantunk gyors, de csodás volt, s mi hamar visszazökkentünk a beszélgetésbe, a meleg mellé.
Lassan elcsomagoltuk a megmaradt grill zöldséget, lassan bepakoltunk, csak pár kenyérmorzsát hagytunk hátra a kerti hangyáknak. Az utolsó parazsakat még pár pohár vízzel leöntöttük. Az első pohárnál fellobbant ismét a parázs, mintha valami erő bújt volna meg, s tiltakozna, ne maradjatok még... Még egy utolsó sercegés és a füst is lassan eloszlott. Betértünk a házba, s nem sokkal az eső is csendesen kezdett aláhullni átáztatván a szomjazó földet.
Csodás este volt, s magában nem is fárasztó, inkább ellazult az ember. Kicsit kikapcsolva a számítógépet, elhagyva ház záródó falait, megtapasztalva valami ősit, valami elemit...