Vizsga után
Az utolsó vizsga. Ma volt az utolsó vizsgám. Kissé fáradtan, de megírtam. Reméljük sikeresen vettem ezt is, hisz bár a félév elég húzós és nehéz volt, de itt a vizsgaidőszak egész jól alakult. Persze a mai nap az kicsit furára sikerült, valahogy nem sikerült semmi betervezettet elérnem, de mégse mondhatom, hogy kudarc volt...
A diszkóm fel turbózásával szépen haladok. Rockerként hallgatok New Retro Wave stílusú számokat és mindemellett még tetszenek is. Szóval Back to '80s stílusban dübörög a hangfal és közbe renderelem a képeket lila és kék kontrasztban.
Közben eljárok edzeni, a szokásos crossfit formulában járom kis sötét erdei ösvényem és csatak vizessé izzadom magam. A tegnapi nap folyamán egy szöszi kiscsajtól meg is kaptam a bíztató ".. ballag a katonát..". Igazából néha az ilyen kritika ösztönzőleg hat, mint ez alkalommal is.
Az érzelmek terén még mindig hadilábon állok. Persze most jöhetne a rovó tekintetek sora, hogy mégis mire várok. Kicsi Nivalisom kiadta az utamat és habár beszéltem vele pár sort hétvégén sajnos csak face-en, de igazából érzek egy falat felé, amelyet lehet tudat alatt én építek, s eddig se állt közel hozzám, mindig távoli látomásnak tűnt, de most egyre olyan, mintha távolodna. Fáj még mindig, az általa felszakított hegek lassan gyógyulnak, de közben vonz a másik lány. Neki még mindig nem adtam nevet, de Nivalis-sal ellentétben még mindig itt van mellettem. Zárkózott lány és minél többet beszélek vele, annál inkább azt látom, hogy mennyi közös van bennünk. Ő is küzd a felépített falakkal, neki is vannak érzelmi gondjai és talán nálam jobban bántották érzelmileg. Vele olyan könnyű beszélgetni, és valahogy elfeledek minden rosszat arra a kis időre, aztán mikor elválunk, ismét eszembe jut Nivalis és bár botorság, de olyan érzés, mintha ezzel megcsalnám. Persze tudom, hogy erről szó sincs, hisz még csak nem is beszélgetünk annyit, nem hogy járnánk. De valahogy ilyen érzés, és emiatt nem tudok a másik lányhoz közelebb kerülni, pedig érzem, hogy megérdemelne egy boldog kapcsolatot, amit talán meg is tudnék adni. De mindemellett, érzem, hogy megbántani is meg tudnám. Régóta vágyom egy kapcsolatra, amiben végre megkapom, azt a szeretett, amire rég vágyom, de valahol senkit nem akarok megbántani és mindenkinek szeretném megadni, szeretném, ha ők is boldogok lehetnének...