Utolsó hét előtt
Hosszú hétvégének nézek elébe. Ennek több oka is van. Jövő hét az utolsó a szorgalmi időszakban, nekem még két leadandó van vissza. Egyiket hétfőre meg kéne csinálnom, főleg mivel pikkel rám a tanár. Két tabló, egy makett, és egy füzet. Nem hangzik soknak, de valójában lesz vele munka, főleg, hogy kedvem nem sok van most hozzá... Kéne edzeni is, amit most a látszattal ellentétben nem úgy mondok, hogy „hej, kéne..” hanem akarok, mert hiányzik, s ha marad a jó idő, akkor gurulnék is egyet Orfű felé, hogy a tóparton ismét leülhessek, s kicsit elfeledhessek minden rosszat..
Ami viszont nagyon meghosszabbítja a hétvégét az csupán egy dolog. Nem olyan nagy, egy aprócska, de nekem mégis fontos, hisz hétfőn beszélhetek ismét a Rózsahölggyel, s az új találka mellett szeretném meglepni. Mikor találkoztunk, bizalmat adott nekem, s szeretném valahogy viszonozni neki. Hiányzik a hangja, s valahogy ismét vágy kélt bennem, hogy újra láthassam azt az aranyos arcot, s mosolyt..
Megint romantikus hangulatban vagyok, jelenleg épp azon töprengek, mi is a szerelem.
Valójában szerelmes vagyok-e?
Ha reggelente az Ő arcát látom, ha este mikor lehunyom, szemem az Ő mosolya kísér álomhonba, ha ránézek más lányra, egyből eszembe jut, s valahogy az Ő arcát keresem mindenhol. Ha rágondolok, egyből mosoly kúszik arcomra, s folyamat azon filózok, mivel lephetném meg, s mivel tehetném boldoggá.
Ez lenne az, mikor, ha belegondolok, hogy még 3 nap és 72 óra múlva hallhatom ismét, a mellkasom összeszorul picit és egy feszítő érzést kelt bennem valami. Megmértem a vérnyomásom, de semmi rendellenes, de még is érzek valamit…
A baleset óta nem voltam tekerni, s Orfű azért számomra nem kezdő táv, de mikor arra gondoltam, hogy kimegyek, s küldök neki egy képet a partról, akkor nem tartott vissza semmi, és egy vágtába kimentem.
Evvel kapcsolatban azonban, csak az okoz szomorúságot, hogy nem láthatom, de tudom Neki is van élete és nem nyaggathatom folyton.
Kicsit aggódok, mert itthon vannak gubancok, s volt már rá példa, hogy ez kihatott a baráti, vagy komolyabbnak induló kapcsolataimra. Bár Ő aggódik, hogy nem akar megbántani, de úgy érzem, aki bántani tudna, az én vagyok. A múlt hegei, a jelenlegi légkör miatt. Persze egyenlőre nincs mitől tartanom, de idővel lehet, eljön a pillanat, mikor szembe kell fordulnom, s megvédenem Őt. S ha eljön a pillanat, nem a saját bajomtól félek, mert már sok mindent megéltem, csak attól, hogy Neki ne legyen kára, s meg tudjam védeni, hogy egy karcolása se legyen...
És a mai bölcsesség:
"Csak mert valaki nem úgy szeret, ahogy te akarod, az még nem jelenti azt, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével."
(Gabriel García Márquez)