Szilveszteri szerelem
Év vége felé közeledtünk, már csak pár nap választott el minket az újévtől. A szilveszteri készülődés a szokásos hangulatban és ütemben zajlott. Édesanyám mindig is szerette az ünnepeket, ő volt a főszervező. Ilyenkor naphosszat a konyhában ácsorgott, csakhogy süteményeket és finom ebédet készítsen nekünk. Ez most is így zajlott. Párat aludtunk és eljött szilveszter napja. A húgomnak először engedték meg, hogy egy barátnője nálunk tölthesse az év utolsó napját.
A lánnyal már ezt megelőzőleg egyszer találkoztam. Filmezni jöttek hozzánk hármasba, de az ilyenkor szokásos udvarias, etikettnek megfelelő köszönésen és bemutatkozáson kívül nem csöppentem bele a társaságba. Ez a szilveszter viszont más volt. Mikor ajtót nyitottam nekik, abban a pillanatban mihelyst ránéztem dobbant egyet a szívem. A hosszú lábain a divatnak megfelelően fekete téli harisnya és barna csizma volt. A rövid szoknyája feszesen hozzásimult a nőies idomaihoz. Felül szétgombolt fekete kabát alatta fekete blúz lapult. Röviden elidőzött a tekintetem, majd feljebb haladva megakadt a tekintetem fehér bőrén és vörös ajkain. A hideg miatt pirosabbá vált, de ahogy a meleg szobába lépett mit sem vesztett fényéből. Halkan rám köszönt, mint egy illedelmes úri hölgy és kecsesen elsuhant mellettem. Az illata varázsa teljesen magával ragadt. Nem volt túl édes, se olyan, mint amilyet az idősebb nők használnak, olyan volt mely szolidan megbúvik a levegőben, csupán sejtetve egy férfi orrának, itt vagyok, és sugárzóan szép vagyok.
Miután magamhoz tértem a révületemből, becsuktam az ajtót és illedelmesen lesegítettem a kabátját. Mire felakasztottam a fogasra a lányok már az emeleten voltak, de még mielőtt utánnuk mehettem volna anyám már a konyhába invitált, hogy segítsek.
Kis idő után elszabadultam és egyre remegőbb lábakkal haladtam felfelé a lépcsőn, mely most meglepően rövidnek tűnt. A szobába lépve az íróasztal felé vettem az irányt, persze lopva tekintgettem a lányra, hátha elkapja egymást a tekintetünk. A székhez érve kicsit lemerevedtem, nehogy abban a pillanatban nézzen felém mikor leülök és a feszültségtől remegő lábamon esetleg jót kacaghasson. Szerencsémre nem figyelt én pedig a lehuppanásom után nyugodtam dőltem hátra félszemmel a monitort figyelve, a másikkal a hölgyek kuncogását kutatva. Mikor a hátam a támlához ért és a súly egyre erőteljesebben feszült a szék hátának, halk roppanással engedve, hogy kényelembe helyezzem magam. A lány a táskájához nyúlt. Nem volt egy kirívó divatos darab, bár nem értek a nők e holmiijaihoz. A cipzár lassan vonakodva odébb kúszott halk morgás közepette, de éppen csak annyira, hogy a sutyorgó lágy női hangokat ne zavarja. Egyszer csak egy boríték került elő a táska mélyéről. Piros színű, házilag készített, rajta kék betűkkel csak egy név állt. Egy férfi neve. A boríték egyik lány kezéből a másikba libbent. A húgom felnyitotta és olvasni kezdte. A fehér lapon, mely a borítékban lapult, szép igényes kézírással írt betűk sorakoztak. Egy szerelmes vallomásról árulkodtak. A lány előző szerelme után sóvárogtak, ki ezen alkalommal sokadára megcsalta egy könnyűvérű nőcskével. A lány szíve még mindig azért a férfiért dobogott, de a férfi a lány szerelmét letagadóan a nőcske után fordult. Ötévnyi játék után végül eltaszította magától a lányt, ki szerelmében bizakodva e levéllel szerette volna vissza csábítani kedvesét. A húgom falva a sorokat csóválta a fejét, majd a lány arcába mondta, nem érdemli meg. A papír amilyen sejtelmesen előkerült, olyan szempillantás alatt a táskába kúszott, majd a lányok újabb sutyorgásba kezdtek, mintha nem is szerelmi ügyekről lett volna előtte szó.
Az ebédre pizza készült, de a nagy sürgésben, kicsit elcsúszott a program így elő vacsoraként tálaltuk a hatalmas kerek fogást. A vacsora után kellemes beszélgetésbe elegyedett a három hölgy és én élveztem társaságukat, miközben a vater az emeletre igyekezvén izgatottan figyelte a tévét a sportesemény kapcsán. Az étkezőben, félhomályban néhány lopott pillantással mulattuk az időt, közben a kis házi kedvencünk izgatottan ugrált körülöttünk. A utolsó falatok és italok is elfogytak így a lányok a szobában folytatták, míg én kinn maradtam segíteni.
Közeledett az éjfél így mindannyian lementünk az alsó szintre, hogy együtt élvezzük a habos aranyozóan pezsgő csodát. A tévébe egy film magyar film pergett, mely alatt régi magyar slágerek zendültek fel. Anyám és a vendégünk táncra perdültek és rockis tánclépéseket bemutatva együtt nevettünk. Lassan elérte a mutató a 12-est és a himnusz felcsendesülésére állva koccintottunk. Boldog Új évet! Hangzott fel mindenki szájából, de a pezsgő, amit karácsonyi ajándékként kaptunk enyhe fanyar ízével, rosszallóan sejtetett valamit. A szokásos újév kezdeti sétánkat megtettük a hideg, kurjongatásokkal, dudaszóval teli utcákon, miközben a telefonok rendre rezegve jelezték, távoli ismerősök, barátok megérkező jó kívánságait. Hazaérve a lányok egy esti filmre berendezkedve készültek a lefekvéshez mikor véletlen a szobába léptem. A húgom megkért hozzak be vizet, de mire visszaértem ő eltűnt a szobából. Egyedül csak mi maradtunk.
- Tölthetek? hangzott a kérdés kissé félően a számból, mire egy huncut mosoly kíséretében a válasz is elhangzott.
- Igen, köszönöm.
A szoba félhomályában a még álló karácsonyfa fényei bolondos játékot játszottak a barna szempáron, mely érdeklődve pislogott felém. A lány csak ott ült az ágyon pizsamában, hosszú barna haj kecsesen a vállára borult, mezítelenül hagyva impozáns nyakát. És az ajkak, még soha életemben nem láttam ehhez foghatót. Nőies szépsége teljesen elkápráztatott. Mint egy éppen kinyíló virág a hajnali napfény aranyszínű árjában, csak csodáltam szépségét. Mielőtt még kínossá vált volna beszélgetésbe kezdtem a filmről, kérdéseimre lágy simogató hangon érkeztek a válaszok, de lábaim akaratlanul az ajtó felé vittek, lassan andalogva követték egymást a lépések, és hallottam a hangot, melyet a pillanat öröme súgott halkan a füleimbe, ne menj, várj, ülj le, de abban a pillanatban elszólítottak a konyhába. A szilveszteri öröm hevében kicsit több pezsgőt ivott édesanyám és a fejébe szökő alkohol elbódította. Egy fiú vagy férfi sem halogathatja az idejét, ha anyai hívó szót hall…
Másnap számomra korán érkezett a reggel. Készülve a közelgő vizsgára lázasan munkába kezdtem. Sorra vettem a tételeket, miközben a különös elmúlt nap és annak az éjszakájának emlékképei keringtek a fejemben. Az óra kilencfelé járt, mikor a vendégünk sietősen, bánatomra köszönés nélkül távozott, mert édesapja jött érte kocsival, hogy az újévi ebédre haza vigye lányát. Kissé elkeseredve, de egy fura érzéssel a mellkasomban elindult valami új, egy újév, új lehetőségek kezdete…