Szavak és átok között
Hallom az átkot, a szitok szavait, melyeket kaptam egy másik lány miatt. Belementem egy játékba, mert arra bíztattak, ez így jó lesz. Hiba volt, s ezért elátkozott. Talán ez lebeg ismét a fejem felett, vagy talán el se ment, még mindig itt van, s beárnyékolja életem.
A hosszú éjszaka után nehéz minden. Még mindig nem világos az út. A szívem vissza-visszahúz, de a szavak a fejemben mást suttognak. Olvasva a neten egy bejegyzés sorait, mintha megszólítana a szerző. Jelez egy utat, megfakult képként mutat rá és egyszerre megmozdul a tudatomban. A plaszter, a felező csíkok lassan elindulnak felém, és hallani kezdem a hangot, ahogy a kerekek susognak, mikor az országúton tekerek...
Nincs egy bátorító szó, egy hang mely visszahúzna, csak emlékek és feledhető remények. Itt a vége?
Eddig azt tanultam életemben, ha van egy cél, egy ok, amiért érdemes küzdeni, hát ragadj kardot, légy eltökélt és tedd, amit meg kell tenned. Teszem, még mindig itt vagyok, bár már félig elindultam, hogy elszakadjak, de a gondolat visszatart.
Tettek, a múlt lépései és csalódások, gátak egyet próbálnak jelezni, de van ott valami, úgy érzem, még tudnom kell valamit, valami eddig még rejtve volt. Viszont így hogy tudjam meg, ha csak várok, és nem történik semmi, csak a méretes távolság nő közöttünk.
"Társra mindig is szüksége lesz. És nem csak, mint gondjai megoldójára, mint támogatóra gondoljon rá. Ennél ő sokkal többet jelent. Lelkének része, aki elhordozza azokat a dolgokat, amit ön megtagad magában. Az árnyéka önnek."
Megtagadom a szerelmet, jó érzés, melyet megmutatott nekem, a vágy, a kis játék találkától randevúig. Felolvadt valami a lelkemben, s ettől érzek most fájdalmat. Hiányzik a régi énem, a harcos, aki soha nem foglalkozott semmivel, nem törődött senkivel, mert az élet egy harc, küzdelem és a gyengék elbuknak, míg az erősek előre törnek. Ragadozó akarok lenni, nem akarom ezt a tábort erősíteni, kezembe venni a sorsom, de láncként ideköt ez az új érzés, a szerelem. Megbénít e rabság, pedig most azt hiszem végleg tovább mennék...