Szalad az idő
Szalad az idő, vele a nappalok s éjszakák is. Lassan közeleg az augusztus vége, és hátrahagyva a nyár meleg, olykor forró pillanatait eljön az ősz, vele a sárguló levelek, a természet felveszi tarka köntösét és a borús, ködös napok között átlebbenünk az év végi időszakba...
Lassan egy hónapja, hogy nem írtam. Egyszer valaki azt mondta, inkább élvezi a boldog perceket, minthogy azon azzal múlassa az időt, hogy tollal papírba vési. Valahol én is ezt tettem.
Lassan két hónapja leszünk együtt Orchideával és a lángoló pillanatokat egyre többször váltja fel a hétköznapok kuszasága. Hiába szeretnénk kettesben maradni, sokszor közbeszól az élet. A kezdeti titkolózó kapcsolatunk, mára nem titok és olyan mintha ebből többen szeretnének kapni. Ezt úgy értem, hogy anno még kettesben lettünk volna kicsit, most valamelyikünk szüleivel kell lennünk. Ez persze nem olyan óriási dolog, csak... valamikor mégis jó kettesben múlatni az időt.
Visszanézve utolsó bejegyzésem mi is történt az óta...
Volt egy diplomaosztó, ahol megismerkedtem a szüleivel és nagyon jó benyomást tettem állítólag. Azóta szinte családtagnak tekintenek, ami részemről kicsit fura szituáció és ennek kezelése még-még döcögve megy részemről.
Az ajándék karkötő pedig óriási siker volt. Azóta mikor velem van mindig rajta látom a karkötőt, nem is beszélve, mikor oda adtam, a nagymamák serege csodálva állta körbe kecses karját, amin ott volt a karkötő..
Az óta túl vagyunk egy erdélyi építőtáboron is. A tábor abból a szempontból csodás volt, hogy vele lehettem. 12 napot töltöttem el úgy, hogy minden este mellette alhattam el, esténként sétálhattunk egyet, romantikázhattunk...
A táborban inkább a munka és a kirándulás megszervezésével voltak fennakadásaim. Pl. vicces volt, hogy mikor konvojban haladtak a minket szállító mikrobuszok - annak okán, ha valami probléma történik, tudjunk egymásnak segíteni - és mikor a mi kocsink defektet kapott otthagytak minket, majd megoldjuk. A poén az volt, hogy a pótkereket nem lehetett leszedni, a hidraulikus emelő meg a másik kocsiban volt. Igaz magyar összetartás...
Ja, a makettet végül leadtam és pazar lett a tanár szerint...
Egy hete van, hogy hazajöttem a táborból és a tábor utáni munkának még nem álltunk neki. A táborban tapasztaltak után nem fogom összetörni magam, van csapatvezetőnk, ő nem keresi az emberkéket, akkor én nem fogok ugrálni...
Kicsi Nivalis egész jól el van, legalábbis remélem. Nem is tudom mikor és mit beszéltem vele utoljára.. Fogalmam sincs, mi lehet vele. Barátnőjével még szoktam beszélgetni, vele valahogy lehet az utóbbi időben néha. Igazából szépsége még ma is emlékemben él, gyengéd alakja, de ennyi. Azóta sokszor gondolkodtam, döntésem és lépésem helyességén és nem bántam meg. Valahogy az a szerelem lángoló volt, de amiket eddig átéltem Orchideával, ezeket meg sem közelítette, meg sem közelíthette volna. Vele anno nem tudtam magam megérteni, míg Orchidea félszavakból kitalálja gondolatom. Hogy tőle idézzek, "olyan mintha tükörbe néznék veled kapcsolatban..".
Szóval döntésem jó volt. Nem tudom meddig, vagy egyáltalán hogyan bírhattam volna egy olyan lánnyal, aki a bulinak él, s mellette csak másodrangú lehettem volna.. Ezúton elgondolkodva örülök is, hogy ellökött magától.
Orchideával más. Valahogy ő kissé megkeseredett, mert nem koslattak utána a pasik. Kissé álomvilágba süllyedt és mikor úgy alakult, hogy összekerültünk... azt mondta, valahogy hihetetlen számára az egész. Olyan vagyok neki, mint egy lovag, aki eltévedt és véletlen rossz korba került. Mikor virágot vittem neki a táborban, melyet egy öreg néni kertjében szedtem cserében pár garasért, a tábor összes lánya sóvárogva, irigykedve figyelték, mikor átadtam neki, s láttam a boldogságot az arcán...
A többi téren meg. Nos, a suliban most szünet van. Az edzés kicsit pihen, mert a tábor után se időm se erőm nem volt még rá. A bringa hasonlóan van..
Most épp egy pályázaton dolgozok, melyet még a nyár elején bevállaltam, mellette a tábori munkámról készítem a beszámolót, hogy elfogadják a szakmai gyakorlatot is.
Szóval telik az idő és közeleg az ősz...