Szakadás
Szakadás és régi sebek, a most kapott rövid kis levél is csak jobban összezavar. Hogy lehet az, hogy egyik pillanatban minden tökéletes, a másikban pedig zavaros, akár a szemerkélő esőben a tó víztükre, melyet a sok esőcsepp által keltett hullámok kavargó árja változtat rezegő hártyává...
Nivalis, a kis virág, ki után még mindig húz a szívem és a másik lány, kinek sajnálom, de még mindig nem tudtam normális nevet adni. A két véglet között eddig se volt könnyű, de a minap történt valami, ami elindított valamit és most itt vagyok. Nem tudom jó döntés volt-e, nem tudom mi lesz a vége, de nem bántam meg. Ha tehetném, újra megtenném, mindent ugyan így...
Minden ismerős fishingelni ment, anyumék hétfőn bejelentették, kettesben elmennek pár napra, kicsi Nivalisom, pedig szintén fishingelt és bármennyire jól esett volna, ha felajánl egy találkozót kinn, akár egy rövid ital erejéig, vagy hasonló, csak abban maradtunk, ha odaérünk, megbeszéljük, mivel tervben volt, hogy kimegyek Orfűre.
A kis kitekintés elmaradt, mert felmerült bennem, ha minden barátomnak megadatik a lehetőség, hogy bulizzon, én miért szomorkodjak a négy fal között. Gyors sakk után kitaláltam, húgom elhívhatja a barátját én pedig a kék szemű másik lányt.
A meghívás gyorsan és simán ment, és alig bírtam kivárni a péntek délutánt. Délelőtt kis takarítás, felmosás, a maradék előkészület, utolsó áttekintés, hogy az előző nap bevásároltam-e mindent, a borokat behűtöttem-e...
Minden a helyén, s kicsit késve értem le a városba, így elém jött és a puszi után lassan megmásztuk a sárga korlátos lépcsőt. Már kavarogtak délelőtt is felhők és aggódtam, hogy a jósolt vihar még is csak ideér, de hazaérve lepakoltunk és mégis elindultunk a tavakhoz. A kis túra alatt elkezdett csöpögni az eső, de a tónál egy fa alatt, mely az esernyőnk volt, csak a fel-leúszkáló kacsákat, a ki-kiugráló halakat néztük, miközben az eső elállt és kisütött a lemenő nap. Gyönyörű volt a táj, de ekkorra már távol volt az ebéd és megéheztünk mind a ketten. Hazaérve elkezdtük sütni a lasagne-t. Kicsit elrontottuk, mert kevés volt a szósz, és a tészta elég kemény lett emiatt.. Ennek ellenére egy kis romantikus vacsi, egy pár pohár vörös bor után elmentünk sétálni. Tervem szerint szentjános bogarakat kellett volna lesnünk az esti arborétumban, de 10 felé járt az idő és az ő műszakuk már javában lejárhatott, mert csak egyet-egyet láttunk, de ők is inkább eltévedt lelkek voltak, s a nagy rajzás kimaradt. Sebaj így az újonnan épített vízelvezetőbe levetődtünk és lestük a csillagos eget és merengtünk. Szorosan mellé ültem, vállam vállához ért többször és a sötétben próbáltam lesni minden mozdulatát. A felfelé tekintés kis idő után kínzóvá vált, mert kezdett beállni az ember nyaka, így felkeltünk, hogy keresünk egy másik helyet. Felálltunk és elindultunk. Kezét kezembe vettem, hisz a sötétben bóklászva mégse szeretném, ha megbotlana és így kivezethetem a fényre. Puhatolózva kiderült nincs épp senkije.. Nekem se kell aggódni, hogy mivel megfogtam a kezét egy kétajtós szekrény falhoz szorítana másnap..
Felértünk az ovi melletti lépcsőkhöz és a közepén kiterültünk a meleg plaszteron. Lágy és kissé hideg szellő fújdogált, így nem maradtunk sokáig. A rövid kis idő alatt gyönyörű élményben volt részünk. A tiszta égbolton a városi lámpák fényétől egy távolra eső kis sötét foltban csodásak voltak a csillagok. Mintha az ember belelátna a végtelenbe, a távoli világok arca pedig csodásan ragyog, mint milliónyi kis Led lámpa pislákol az égbolton. Egy-egy hullócsillag suhant át felettünk. Romantikus volt a pillanat, elfeledtem mindent, a bajok megszűntek, a magányos hideg lelkem, melyben nem rég sebek véreztek megnyugodott.
Hazaérve kisebb rendrakás után fogtuk a gyümölcsös tálat és a finom rose bort, majd a beígért Zöld Íjász maraton kezdetét vette. A Zöld íjász után elkezdtünk nézni egy kis Tudorokat és valahogy azon kaptam magam, hogy átkaroltam és mellette ülve testünk szépen egymáshoz ér. Már 3-felé járt az idő, s a redőny rései között látszott, hogy kivilágosodik minden. Aludni egyikünk sem akart, valahogy nem voltunk fáradtak, de mégis ledőltünk a kanapéra. A szobában a redőnyön beszűrődő félhomály és az asztalon világító kis mécsesek sora keltette félhomályban egy takaró alatt egymáshoz bújva feküdtünk. Ő hozzám bújt, én átkaroltam gyengéden. Finom illatát mélyen magamba szívtam minden lélegzetvételnél és a mellkasomon éreztem, ahogy ő is hasonlóképp cselekszik. Nem bírtam elaludni, s ő sem érezte magát álmosnak, majd egy jó éjt-puszit kértem tőle. A puszi kicsit bénán, de aranyosan cuppant ajkaimon, s én finoman viszonoztam azt. Kérhetek még egyet? S boldogan adott is, s a puszi lassan csókká változott. Kis forgolódás, miközben kerestük egymás ajkait, mialatt kóstolgattuk egymás testét. Érzelmes, s romantikus pillanat volt, de nem is pillanat, órák, s mielőtt valaki rosszra gondolna, nem történt semmi, nem történt semmi olyan dolog, bár a vágy talán megvolt, de kár lett volna. Így átélhettünk valami mást, s habár nem voltunk álmosak, a sok csók közben végül álomba csókoltuk egymást... Néha felébredtem és ilyenkor szorosabban megöleltem miközben mindig éreztem, ahogy halkan és aranyosan veszi a levegőt, majd kifújja mellkasomra. Csodás volt, romantikus és érzéki. Boldog voltam, a mennyben voltam, s egy angyal kísért oda, Orchidea...
Orchidea: Szerelem, szépség, finomság. Orchideát ajándékozzunk annak a nőnek, akinek műveltségét és tudását nagyra becsüljük, akinek kifinomult ízléséről már meggyőződhetünk. Mert ő kifinomult, érzéki, finom és gyengéd...