Running Wild - Shadowmaker - 2012

2014.04.11 12:11

 

A visszatérés?

A Running Wild a Rogues en Vogue - 2005, majd a Best of Adrian - 2006 -os albumok után eltűnt. Nem jött ki új lemez és felmerült a visszavonulás lehetősége.

2012-ben a Running Wild még is összeszedte magát és kiadták a Shadowmaker-t.

 

    Amiben a kritika és a rajongók is egyet értenek, hogy a Running Wild a kalóz metal dallamaival az, aki. Sajnos ezen az albumon próbáltak kis kísérletezés mellett ezektől a témáktól elkalandozni…

 

A lemezen 10 szám feszít, melynek a borítóját a kritika eléggé letette. Persze fontos a csomagolás, de szerintem a tartalom annál inkább.

Az első szám a Piece of the Action.

Kicsit fura Rolf Kasparek morgása, de utána visszatér az öreg hangja. Nem a megszokott, de amolyan jó kis motorozós Rock'N'Roll szám, pont az ilyeneket szeretem.

Indításnak szerintem remek. Nekem tetszik a kicsit monotonabb jelleg, a nehéz gitárok és dübörgő dallamvilág.

A második szám a Riding on the Tide. Amolyan visszatekintés akar lenni a régi időkre, nekem annyira nem jött be, amolyan elmegy kategória, bár itt már kezd hiányozni valami az albumról.

I am who I am a harmadik szám a sorba. Ez sem a régi recept, de ha van szám amit, a lemez királyának kiáltanék ki, akkor az ez. Pergős metal, jó a szöveg. Nincs mit szépíteni nekem ez a kedvencem az albumról.

A negyedik a Black Shadow kicsit lassabb, amolyan közepesebb tempóval dübörög. Bevallom, itt már számomra nem hozza az album azt, amit szeretnék. Nem rossz a szám, de nekem a Running Wild másról emlékezetes. Az ötödik Locomotive szám ugyan ez a kategória. Nem arról van szó, hogy nem hallgatható, mert valahol jó a zene, de ez nem kalóz metal, hanem próbálkozás és kitekintgetés, amolyan útkeresés.

A kérdés, hogy valóban kell-e nekik új utat keresni, mikor van egy régi jól bevált recept?

A lemez hatodik száma a Me and the Boys. Hát a kritika elég vegyesen ítélte meg ezt a számot, ahogy olvasgattam. Ez a szám, amolyan slágeros történet akar lenni. Be kell valljam, annak ellenére, hogy ez sem a régi recept, de nekem ez bejön. Amolyan visszatekintés egy slágeros köntösben, rock dallamokkal, lassabb, nehéz tempóval, szinte szép szólóval. Nincs baj ezzel, kell ilyen is, és tetszik, ez kimondottan meglepett és jó értelemben.

A többi számot pár mondatban letudhatnám, de nincs szívem pár szóban taglalni.

Shadowmaker az album címadó dala. Jó zúzós szám akar lenni. Tempós, de a szöveg nekem olyan alapnak tűnik. Sima hétköznapi metal, hiányzik belőle kis egyediség.

A Sailing Fire ismerős dallammal indít basszeron. Próbál régi ritmusokat és dallamokat belevinni, de valahogy a kissé erőtlen indítás után számomra üres terjengéssé változik. Volt már ennél jobb alkotás is.

Into the Black megint csak lehetne jó, de ez a szám se tud kiemelkedni az átlagból.

Az albumzáró száma a Dracula. A kritika, amiket olvastam egy se volt, mely erről a számról valami jót írt volna. Nem tetszik.

 

Szeretem ezt az együttest, de nekem mindig is a kalóz metal himnuszairól lesz híres. Ez az út nekem nem jött be. Bár van egy két szám, ami szerintem jól sikerült, de az album összességében nem. Nem arról van szó, hogy nem hallgatható, de inkább meghallgatom a régebbi lemezeiket. Ez az album sajnos számomra benne marad az árnyékban…

 

Wilk


Készíts ingyenes honlapot Webnode