Retro feeling
Azt hiszem itt az ideje egy bejegyzésnek. A kezdeti időszakhoz képest, kicsit visszább estem a naplóm vezetése terén. Ahhoz képest, hogy itt a nyár nem vettem észre, hogy több időm lenne. Sőt inkább talán kevesebb...
A minap előkotortam pár régi klasszikus filmet. A menekülő ember, Commando, Cobra, Robotzsaru, és tegnap volt a tv-be a Maszk is. Tiszta retro feeling kapott el, mióta elkészültem a diszkóm felturbózott látványterveivel. Sajnos a video még várat magára, pedig van pár ötlet a zsebemben, csak időt nem tudok rá szánni.
De mi viszi annyira az időmet?
Hát a felmérő táboros meló. Kaptam egy nem éppen testhez álló feladatot. Maketteznem kell, pont, amiben soha nem voltam olyan jó, s most még ki is lesz állítva. Remek, de meló az meló. Van egy pályázat is mire neveztünk, szeptemberi leadással, de lövésem sincs, merre menjünk, mit csináljunk. Kissé alkotói válság feeling állt elő...
Edzek, mint az őrült. Kétnaponta járok az erdőbe, bár a mai nap lehet, inkább itthon feszengek, ebben a rémes időben nincs kedvem kimenni.
Orchidea lassan államvizsgázik. Próbálom tartani benne a lelket, de elég nehéz. A minap elvittem fagyizni, s mikor a Szit-en ücsörögtünk a vállamra hajtotta a fejét és elbóbiskolt. Szegény nem sokat alszik, s azt a keveset is a tételek felett teszi. De legalább hamarosan vége a szenvedésének, holnap államvizsga és az egész nyár előtte, előttünk. Mondjuk, ez utóbbi kicsit aggaszt..
Tegnap kaptam egy levelet Nivalistól. Semmi extra a szokásos, de mégis felkavart. Rövid mesélés mi van vele, majd pár kérdés. Röviden válaszoltam, de a kérdéseket nyitva hagytam. Elmondanék neki sok mindent, megbeszélnék vele sok mindent, de...
Az a baj, hogy még szeretem. Szeretném megcsókolni, átölelni, de nem lehet, mert ő csak egy álom, s ott van Orchidea. Múltkor már majdnem szerelmet vallott, nem tehetem, meg hogy elbizonytalanodjak, nem tudnék a tükörbe nézni, ha megbántanám. Bár szerelmet nem érzek iránta, de jó vele és látom rajta, hogy hatalmas örömet okozok neki, s ez az öröm engem is többé tesz. Jó átölelni, jó megcsókolni, s mikor hozzám bújik, alig várom, hogy doromboljon is, mint egy kiscica...
Párszor elgondolkodtam, mennyivel egyszerűbb lehetne bizonyos dolgokat, érzéseket, csak elfeledni, vagy ha gyűlölhetném Nivalist. Egyszerűbb és jobb volna, de... de nem tudom, nem megy.