Múló nyár
Ismét eltelt egy kis idő az utolsó írásom óta. Mondhatni kivettem kis nyári szabadságot e tekintetben...
A vizsga időszakot sikeresen zártam. Jobb eredménnyel, mint számítottam, ez engem is meglepett, de a sok befektetett munka így hozta meg a gyümölcsét. A szemeszter végeztével volt kb két hétnyi átfutási idő, amit elvileg pihenésnek szántam, de helyette a másik weblappal és renderelésekkel töltöttem. Kis idő után szerencsésen találtam nyári munkát egy áruház láncnál. Nem végeztem komoly, vagy nagy munkát, polc menedzser voltam éjszakai műszakban. Nem egy álom munka és nehéz is volt az éjszakai élet, utána a nappalokat többnyire alvással töltöttem, de adtak egy elfogadható bért, meg szereztem kis tapasztalatot ilyen téren is. Augusztussal elköszöntem tőlük, az egy hónap alatt teljesen átállt a bioritmusom, kicsit össze is zavarodott a fordított életmódtól. A mai nappal pedig elmondhatom, hogy a kezeim is rendbe jöttek. A sok pakolás tépkedés, meg vegyszerek kikezdték és kezdett felkeményedni, meg hámlani a bőr...
A társaságra igazából nem lehetett panaszom. Egyszerű emberek, különböző célokkal voltak a kollégák. Valaki 10 éve csinálja már, valaki alig 4, de volt aki csak átmenetileg ezt a munkát kapta, s most tovább képzi magát, meg találkoztam olyannal is, aki otthagyta a sulit. Erről arról lehetett beszélgetni velük, de valahogy mégsem éreztem, hogy odaillenék.A munkába menés jó volt, a nap éppen lebukott a látóhatáron, s a sárgás fényt átvette a sötétkék és a táj feketébe öltözött, de voltak nehéz pillanatok is. A hosszúra nyúló éjszaka, a magányos sorpakolás, sokszor kezdett elég lenni, de eszembe jutott Orchidea és hogy miért is küzdök, aztán valahogy átvészeltem.
Most ismét szünetemet töltöm. Kellett kis kikapcsolás, meg hogy együtt lehessek Orchideával. Szülei elutaztak nyaralni, én meg bementem hozzá idén nyáron másodszor. Bár nappal dolgozott, de az éjszakákat együtt töltöttük. Mikor egyedül voltam kerestem valamit, amin elbütyköréztem, így én sem unatkoztam. Elővettem a bringámat is. Tekergettem az elmúlt napokban, de jelentősebb távot és időt nem mentem vele, csak a Mecseken ide oda, buszozás helyett mentem. Íjam is előkerült az elmúlt napokban és kb egy év után kitévedtem a lőtérre. A nagy kihagyás ellenére szépen szórtam, a vesszőket, de azért észre vehető volt, hogy másképp megy.
Most lassan készülök a hétvégére. Orchidea apukájával elmegyek túrázni. Bár szerintem neki inkább amolyan zarándoklás, az ilyen kikapcsolódás, lehet én is azt teszem majd. Apum távozása utáni ügyek elvileg lezárultak, voltak kisebb viták, meg próbálkozások irányomban, de nem hagytam magam. Arragondoltam elviszem majd a botját magammal. Annó vette még, mikor fájni kezdett a dereka. Igazából túra bot, de ő rendesnek használta. Elviszem magammal, s talán olyan lessz, mintha velem lenne. Bár ez az érzés máshol is meg van. A régi hifijét sikerült valamilyen szinten megcsinálni. Jól szól a szerkezet, már próbálgattam is mit bír, de mikor bekapcsolom, vagy az orsós magnóra felteszek egy szalagot, akkor gyengéd cigifüst szerű illat jön belőle elő. Kicsit mintha a szelleme is itt lenne és élvezné ő is a zene varázsát.
Szóval múlik a nyár. Program is akad mindig, ha meg éppen nem, akkor a render fut a gépemen. Belegondolva elvileg ez az utolsó nyaram. Jövőre szeretnék végezni és munkát keresni, akkor már az lessz a fontos, hogy Orchideával összeköltözzünk és elkezdjük a közös életünket. Addig meg igyekszem kihasználni az időt ezen a nyáron...