Megfordult minden
A hétfő eléggé zötyögősre sikerült. Mármint a reggel. Nehézkesen indult, s nehéz volt felvenni a napi ritmust. Előadás alatt pótoltam a kicsit elcsúszott leadandót, hogy a délutáni leadásra készen legyen. Óra után neki feküdtem a diszkóm tervezésének, majd a korai délutáni órán be is mutattam meddig jutottam.
Épp ment a kivetítés a feladatban felmerülő problémák elemzése, mikor magam sem tudom hogyan, a tanár egyik válaszára benyögtem, hogy próbálkozok versek írásával. Szemöldökeit egyből felrántotta és mondta, hogy beleolvasna. Kicsit zavarosan, de megkerestem a weblapom és kivetítettem, ami hirtelen eszembe jutott. A tanár csodálkozva nézte és szavaival a vállam veregette, tartsam meg-e romantikus szokásom, és írjak a lánynak további rímes sorokat. Egyik szaktársam is kezet rázott velem, "Gratula a versekért!".
Nem tudom mi történt ott abban a fél órában. Nem tudom miért mondtam el, eme féltve őrzött titkaim, de nagyon jól esett. Mindig aggódtam a negatív kritikától. Ennek oka talán a múltamban, talán a mérnöki vénámban keresendő, hisz mindig a tökéletesség felé törekszem, habár tudom olyan nincs. Pont egy hete beszéltem telefonon az én Rózsámmal, és fölmerült egy dolog.
- Tökéletes kapcsolat nem létezik, ezt ne feledd - jegyezte meg, mikor a kételyeimről meséltem neki a délutáni randi kapcsán.
- Tudom, de tökéletlenségében is lehet tökéletes... Nem tudom ennek van-e értelme.
- Nincs, de szépen hangzott.
Aztán a délutáni leadás sikerült. A csapatunk elég gyengén muzsikált, a másikhoz képest, de mégis mit vár az ember, ha megbeszéljük, hogy L-alakú tömeggel dolgozunk, erre mindenki mást csinál. No comment, és tiszteletem a csapat irányítójának...
Hazafele gondoltam felhívom a Lányt és beszélek Vele a heti találkáról. Kinyomta. Múltkor elvileg ez idő tájt volt külön órán kémiából, szóval gondolom, most is épp tanul. Hazafele egy pihentető alvás a buszon, majd otthon ebéd vacsi és mikor a gép elé vetődtem, megijesztett a telefon. Pont Ő volt. Gyorsan kinyomtam és tárcsáztam, de Ő gyorsabb volt, így gondoltam felveszem.
Annyira aranyos volt, ahogy mondta, hogy baj van-e, vagy zavar. Ilyennek még sose hallottam. Szóval beszélgettünk egy picit és elmondtam a kérdésére, hogy ebben az időpontban általában a gépnél lazítok kicsit a net mellett. Ebben az volt érdekes, hogy másnap pont ebben az időpontban írt face-en és a válaszomra relatív hamar válaszolt. Nem firtatom, és nem kötekedek, csak nagyon jól esett, de...
A holnapi találkával kapcsolatban megfordult bennem minden. Persze szeretnék vele randizni, megismerni közelebbről, de azt mondtam anno "barát". Viszont azóta, mintha jobban érdeklődne. Főleg hogy régebben mentem terepszemlére a lakóhelye közelébe, s most Ő tette fel a kérdést, megyek-e valamikor terepet fotózni. "Sajnos nem.." , "Miért", "Mert az analízis része véget ért a feladatnak."... Hangja szomorkásabb árnyalatba került.
Jelenthet valamit? Nem tudom, bár sejtem, de az idő majd igazolja, mint ahogy a felvetést is Megfordult minden...
Orfűi tavaknál
Dombok mögül a Nap fényesen felragyog,
Hullámzó víztükrön játékos fénye csillog.
Futrinkák futkosnak a víztükröt karcolva,
Békák brekegnek operát dalolva.
Kacsák táncolnak kecses Hattyút kergetve,
Halak ugrálnak cigánykereket vetve.
Egyedül a parton csak Rád gondolok,
Az arany napfényben még is melletted vagyok.
Gondolatim közt sok kis érzésben,
Szívem rejtekén illúzió völgyében.
Tudom ez csak látomás, elmém kis játéka,
Tőled kapott szerelem gyönyörű ajándéka.
Már megállok a parton naplementét lesve,
Már nem rohanok tovább hazafele sietve.
Meglátom a szépet, a rosszat nem keresve,
A jóra emlékszem a bánatot feledve.
Lelkemnek a tavaszt Te hoztad el,
Cserében ígérem, soha nem hagylak el.
Szerény életembe szép álmot álmodsz,
Kis tündérként nem mást, csak egy csodát varázsolsz.
Wilk
Kis ajándék versecske, mely a biciklis randi után fogant meg, épp, mikor a Rózsahölgy járt a fejemben, mikor hazafele suhantam az orfűi tavaknál, s megálltam egy pillanatra…