Keselyűk karmai
Sok minden történt az elmúlt időszakban, s tavasz a maga szépsége mellett, adagolja a gondokat is.
Még hűvös volt az idő, a épphogy rügyezni kezdtek a fák, mikor a Balatonra mentem. A pár nap hamar elszállt, s a gondtalan jó kedvet vitte magával. Egy kövér birka társsal lettünk gazdagabbak, kire egy tihanyi vásáron akadtunk...
Otthon csak a szokásos gondok hada fogadott. Azóta sorra mennek a hetek, s ha hétvégente egy-egy napra, de beköszönt egy kis tavasz, s Orchideával igyekszünk kiélvezni a perceit. Ha tehetjük elmenekülünk egy kis sétára az erdőbe, vagy csak a még mindig hűvös éjszakákon bebújunk a takaró alá, s megnézünk egy filmet. Annyi mindent éltünk át együtt, pedig alig egy éve vagyunk együtt. A hétfő reggelek mindig keselyűk karmaként vájnak barázdát szívembe, s elkezdődik egy hét és a várakozás, hogy ismét vele lehessek.
Jó lenne kiszakadni innen. Merengek el ezen a gondolaton, s a légkör mely néha körbefon minket a maga szürkeségével lelomboz. Egy elejtett szó, hang irányomba, s mintha késsel kapargatnák szívem. Szeretnék jobb lenni, szeretnék többet adni, s igyekszem, de a környezet mintha nem is érzékelné. Ilyenkor bújok Orchidea karjaiba elmenekülve a sok rossztól, melegsége átjár s ha csak egy kis időre is, de megáll a világ. Ha lelombozva is, de újra belevetem magam a kavalkádba, s Orchidea szavai csengése mellett bízom...
Ne aggódj, már nincs sok vissza, hamarosan minden jó lessz...