II. - Álomból lett valóság
Elindult a vad csapáson,
Gondolatban álom úton.
Már hosszú az út mögötte,
De még mindig árny száll fölötte.
Megannyi hölgy és virág mellett,
Végül egy Rózsa mellett ledermedt.
Vöröses szirmú bársonyvirág,
Meseszép egy tündér világ.
De elfojtja a vére,
Hisz egy lovag megkérte.
Egy lovagé a szép virág,
Visszafogja a becsület eszmevilág.
Hónap után szíve hajtja,
Hisz a lovag már nem birtokolja.
Levélben a betűsereg,
Sólymok viszik az üzenetek.
Nap-nap után egyre többet,
Szavak már nem szállnak, csak röpködnek.
Álarc mögül levelekben,
Ismerkednek a betűkben.
Sok üzenet szárnya lebben,
Néha csak eltűnik a csöndben.
A Farkast szíve tovább hajtja,
Pár csalódás meg nem hatja.
Pár levél messze száll,
Ha eltűnik a Herceglány.
Csend emészti a harcos szívet,
De nem adja fel a hitet.
Botlás után feláll párszor,
Újra próbál valahányszor.
Sötét éjen, erdő szélen,
Csillagot les az égen.
Álmait a szél elviszi,
Csillagok közt lehelyezi.
Egy jós hallgatja szelíd szavát
Ha kérdésed van, gyerünk, mondd hát!
Eltelnek a nappalok,
Elfutnak az évszakok.
Tél jege már megjelent,
S végre lehetőséget teremt.
Város téren, szobor mögött,
Hát személyesen, mégis eljött.
Farkas szíve nagyot dobban,
Mámorban úszik azon nyomban.
Két csók az orcán csattan,
Szerelmes lett azon nyomban.
Az idő szalad, de a szív sem áll,
Dobog, s ver, szinte száll.
Mosoly mögött barna szempár,
Hosszú haja a szélben száll.
Vörös ajka, mint rózsa szirma,
A harcos, csak a szavát issza.
Remeg szíve, remeg lelke,
Mi történt ma vele este.
Hosszú az út hazáig,
Emlékek közt a tudatáig.
Egy lépés, egy ígéret,
Majd újra láthatsz, ígérem.
Álmokból lett valóság
A csillag alatti kívánság....