Hun harcos
Az idei első alkalommal kaptam egy meghívást.
Szerdán lesz egy lövészet. Ha esetleg volna kedved eljönni, örülnénk neki. Az 501-ben tartunk kis toborzót és kéne segíteni.
Mivel épp ráérős voltam, gondoltam miért is ne? Az egyesület nem régiben esett át egy elég komoly tagváltáson. A régi beképzelt tagok elhagyták a lőteret, s helyükbe újak kerültek. Velük még nem nagyon volt alkalmam megismerkedni, de elsőre normális embereknek látszanak.
Szóval eljött a szerda, vele egy kissé borús, hűvös idő. A régről már megtanultam, hogy ebből az egyesületből nem lehet elkésni. Így szépen nyugisan feküdtem vissza szundizni reggel. Aztán reggeli, majd 10 perc alatt összeszedtem a menetfelszerelést, lekezeltem a fegyvert.
Az utcán mégsem akartam hagyományőrző ruciban feszíteni, így a fekete nadrág, az egyesület jelével díszített póló és egy farmer dzsekiben szeltem át a várost, hátamon a málhazsák, kezemben a nyilak és az íj.
Kb.: fél óra volt mire megtaláltuk a rendezvény szervezőt és lefixáltuk, hol is lövöldözhetünk. Kisebb kicuccolás, a célok felállítása, átöltözés.
Négyen voltunk, a két új tag - a szemüveges srác és barátnője - a vezető és én.
A vastag zöld kaftánom alatt néha picit fáztam. Régebben még akartam bőrpáncélt, de ennek elkészítése elmaradt és így jobban látszik a gyönyörű kaftán. Szép zöld bársonyos anyagú, kívül aranyszínű díszítés. A derekamon egy ebből az anyagból készült kötő szalad körbe, melynek a hátuljába rovásírással arany betűk vannak hímezve - Acélszív, mely lelkem és egyéniségem jellemzi, amolyan filozófiaként.
Az íjam felajzottam, majd megjelent pár érdeklődő. Köztük egy ismerős. Azonnal le is csaptak volna Eorlinas-ra, az íjamat szerették volna kipróbálni.
Lőhetünk vele? - jöttek az érdeklődő kérdések. Sajnos szomorúan kapták a választ.
Tudjátok ez fegyver. Van egy olyan szabály, hogy könyvet és barátnőt nem adunk kölcsön, fegyvert meg pláne...
Vicces volt az elgondolkodásuk a barátnős témán, mely halovány mosolyt csalt az arcomra. Hát hogy vicc volt-e, vagy komolyan gondolta, végül is tőlük kitelne, de hagyjuk..
Elkezdődött a lövészet, s csattogtak az idegek szépen sorjában. Egy srácnak magyaráztam a beállást, és hogy ne feszüljön annyira rá az íjra, mert így nem lesz jó, de elég értetlennek bizonyult. Fogtam pár vesszőt, s belevágtam a földbe. Ráálltam a célra, megfogtam az egyik vesszőt a nock-nál. Betöltöttem, majd felhúztam. Az íj halkan ropogva jelezte, hogy megfeszült. Egy mély ki, majd egy mély belégzés közben a hegy vége lassan ráállt a célra. Egy pillanat töredéke alatt az ujjaim izmai lassan elernyedtek, s az ideg kigördült a szorításomból. A feszültség, mely az íjban volt szépen átadódott a vesszőnek, mely hullámzó mozgással tört ki nyílegyenesen a cél felé szállva, úszva, s hasítva a levegőt. A rövidtávon hamar áttört, s halk puffanással a vesszőfogó közepébe csapódott.
A kollégák és a saját meglepődésemre egy gyönyörű találattal virított a céltábla kellős közepén. Idén másodszorra fogtam íjat és ma az első lövésnél egy tökéletes lövést vittem véghez. Sajnos ennél jobbat nem tudtam produkálni ezen a napon.
Miután az érdeklődők létszáma megfogyatkozott, tartottunk egy négyfős bemutatót. Minden lövést egy hangos csatakiáltással végeztünk, az ősi hunok ereje szinte megtöltötte a körülöttünk lévő levegőt. Térdről, elölről, fordítva hátra fele, közelről és távolról egyaránt lőttünk..
A bemutató végeztével menőzve akartam volna egy versenyt a két új taggal.
A srác így kezdte a megmérettetést, mikor betettük a vesszőt az idegre. Következő alkalomra, akkor hozom a csokit - egy csoki volt a lövészet tétje.
Anno én se voltam egy magabiztos ember, és ma sem vagyok mindig, de megtanultam, hogy férfi vagyok, egy harcos. A harcnak csak akkor van vége, akkor vesztem el a csatát, mikor végleg a padlón maradok, mikor nem kelek fel többet. Vérezzek ezer sebből, legyen mély a fájdalom, mely a csontomig hatol, de ha harcban az első lépésnél feladom, hogy meg sem próbáltam, akkor a győzelem lehetősége örökre a semmibe veszik, és nem engedhetek meg olyan luxust, hogy a győzelmet a legkisebb erőfeszítés nélkül átadjam az ellenfelemnek.
Nem is folytattuk, mert komolytalanná vált, míg a szőke barátnő mellém nem lépett. Mosolyogva állt mellettem, íjjal a kezében. Lábán bőr csizma, kék nadrág és felül egy fehér vászon íjász inget viselt, hátán egy kecske szőr volt terítve.
- Játszunk egyet?
- Játszunk.
Ez az, gondoltam magamba, egy magabiztos lány, ez kell nekem.
- És milyen távról? - kérdeztem.
- Nekem mindegy.
- Akkor játszunk nagyban. Menjünk messzebb.
Egészen a bokrokig mentünk, így jó 40m-es távról lőttünk, 2x3 vesszővel. Az első körben döntetlen lett az állás, a másodikban, pedig egy hajszállal, de elvesztettem. Szóval most lógok egy tábla fehér csokival..
Miután összepakoltunk, a tanáriban megvendégeltek minket kis szendviccsel és süteménnyel, ahol ismét összefutottam pár ismerőssel. Összességében nagyon jól éreztem magam. A srácok is kellemes társaságnak bizonyultak, s kapásból kapott a vezetőnk az alkalmon és elhívott a nyárra három bemutatóra és egy hagyományőrző napra.
Bevallom kicsit vacilálok a dolgon. Jó volt ez alkalommal és úgy tűnik, az új tagokkal normálisan lehet eltölteni egy kis időt.
Sajnos az időm most korlátozott, most más célok lebegnek a szemem előtt és az íjászat, amolyan kikapcsolódó hobbi, mint olyan, amire komolyabban szeretnék időt áldozni.
A nyár elejére terveznek egy bemutatót, a közeli faluba. Oda viszont szeretnék egy Lányt elhívni, úgy érzem érdekelné a dolog és vele szívesen elmennék. Még nem kerestem meg evvel, majd szünet után gondoltam, de szeretném személyesen elhívni. Már nagyjából elterveztem mi is lenne a program. Minden esetre időszerű lenne lefixálni, hisz ha megyek, akkor be kell gyakorolni a bemutatóra a műsort...
Remélem, beleegyezik és eljön, ha nem akkor lehet, én se megyek, viszont ha eljönne, akkor remek program lenne és utána kettesben is lehetnék vele, hisz ritkán látom, vagy egy régebbi ígéretem teljesíthetném..
A video 1:42 percénél van a kép, ami a hagyományőrző ruhám ihlette, és ennél a videónál ismerkedtem meg az Apocalyptica-val is.