Határtalan indulat
A meleg, végig dolgozott nyári nap teljesen leszívta utolsó energiámat is, így csoszogva baktattam hazafele. Nyílt az ajtó, sarokba vágva táskám, mentem a fürdőbe. Gyors hideg zuhany, majd irány a konyha. Nyílt a hűtő és pakoltam a tányérra édesanyám finom főztjét. Hamar megebédeltem, majd kicsit ledőltem az ágyra, pontosan 30 percre. Majdnem elaludtam, mikor a telefon ébresztője hangos gitár szólóval jelezte, itt az idő, irány a csata! Felvettem a terepmintás nadrágot, zöld pólót, összeszedtem a súlyokat és bevágtam a hátizsákba. Megtöltöttem a kulacsot és felvettem a bakancsot. Rövid szemezés magammal a tükörben, de máris kopogott a bakancs talpa a lépcsőn, miközben sebesen lépkedtem lefelé a lépcsőházba.
Kisétáltam a suli udvarába a mászókákhoz. A kerítésen lévő lyukon átbújva odaértem a kopott vasszerkezetekhez. Délelőtt a kicsik játszótere, most a lenyugvó nap árnyékában az enyém. Táskámat földre vágtam, mely szinte megremegett, ahogy a súlyos pakk földet ért. Pár korttyal elfogyott az energiaital. Szinte éreztem, ahogy a koffein felszívódik a vérembe. Szívem vadabbul kalimpál, a cukor szétárad testemben. Telefonon bekapcsoltam a zenét. Brutális robajjal tódult füleimbe a zene. A füles membránjának rezgése tovább korbácsolta, amúgy is tüzes indulatom. A bemelegítő sorozatokat hamar letudva felkapaszkodtam a vasakra. Egymást követték az ismétlések. A sor végén felkaptam a táskát a súllyal és a lankás domboldalon lekocogtam a pályára. Az indulásom előtti zivatar teljesen eláztatta a bitumenes pályát, melyen sűrű ködként szállt felfelé a pára. Levegőt venni egyre nehezebb volt a párás légtömeg és a hátamat húzó súlyoktól. Pár kör megtétele után ismét az erősítés következett. Felhúzások, tolódzkodások, fekvőtámaszok sorozatai váltották egymást a rövid pár körös futásokkal, miközben töretlenül szaggatta fülem dobhártyáját a bömbölő rockzene. Hamar megérkezett a társaság is, pár suttyó vagány és a díszkíséret kikent csajok társaságában.
Hogy inni, vagy más miatt jártak-e ide, az sosem foglalkoztatott, mint ahogy szemrehányó, lenéző megjegyzéseik, melyet minden alkalommal elnyomtak, mikor köreimet futottam előttük. A nap lassan lebukott az égen, de a levegő még mindig forró volt. A megtett méterek és elvégzett ismétlések száma folyamatosan nőtt, miközben erőm egyre fogyatkozott. Egyre hangosabb nyögések és egyre erőteljesebb zsibbadás kezdett úrrá lenni testemen, miközben róttam a köröket. Lépés lépést követett. Az izzadság lassan ellepte arcom, a pólóm teljesen elázott.
Megjelent pár hazamenő ismerős a kerítés túloldalán. Vidám arccal felém tartottak. Egyik fülest kivettem, miközben üdvözöltem őket, de lendületemből nem vesztve tovább folytattam a harcot. A harcot, melyet magam ellen vívtam.
Rövid beszélgetés után kezdték tudomásul venni, most nem miattuk vagyok itt. Pár próbálkozás után feladták a csábítást, hogy elhívjanak iszogatni. Eltökélt arccal folytattam a nehéz munkát, mikor egyikük megelégelte, hogy csak engem néz és bevállalta, hogy beszáll a következő körbe. Felkaptam a pakkot, mely körről körre egyre nehezebb volt, pedig a kulacsban lévő víz fokozatosan apadt, és megkezdtem a következő kör futást. Kísérőm rövid idő után megunta a dolgot és elköszönve talán hazafelé vette az irányt.
Teljesen besötétedet, mire az utolsó köröm is megtettem. Hangos zihálással ledobtam a nehéz táskát. Lábaim remegtek, kezeim tűzben égtek és újra elborított az izzadság. Az utolsó korty vizet is magamba szívtam a kulacsból. Rövid pihenő közben rendszereztem magamban a teljesített feladatokat. Ezt a csatát megnyertem, ma ismét diadalt arattam, de háború még tart, holnap pihenés, de utána újabb csata van kilátásban. A zene lassan elhalkult, légzésem megnyugodott, miközben katonásan, büszkén lépkedtem hazafele az úton…