Feledni
Büszkén villog a kurzor, miközben betűk egymásután hányódva kerülnek fel a monitor fehér soraiba, egy fekete képet festve a fehérségbe. Halkan kopog minden lenyomott billentyű, majd mikor az utolsó sorba felkerül az utolsó gondolat, elmerengek. Betűk között sok mély érzés, egy zuhanó repülés, majd egy gombot lenyomva a semmivé válik a mű.
A sorok ismét üresek, s tartalmuk a semmivé lett. A mély érzések, a gondolatok eltűntek, mintha nem is lettek volna.
De még is, akkor mi az, ami a szívem nyomja? Egyszerű lenne, ha lelkemet is kiüríthetném, az emlékeket eltörölhetném, az érzéseket elfeledhetném. Feledni akarok, most felejteni, mert merengni és emlékezni fáj. Letenni a terhet, amit ez elmúlt egy év adott, s tovább menni.
De ha ennyit változtam, akkor hogy feledjek? A múltat miként feledjek, hisz az tett azzá kivé lettem.
Ígéretek, remények, álmok és tervek, mind csak bennem vannak, s lángoló súlyuk alatt a lelkem lassan porlad.
Régen rideg szívemet jég fedte, s egy lány e jeget felengedte, de elment s itt hagyott, s egy sebes szív mit eldobott...
S mi az, ami bánt nagyon? Feledni, s a fényből ismét a sötétbe lépni, e virágos szép rétet végleg eltemetni.
Miért mutattad, hogy kell repülni, ha most elmész, s magamra hagysz zuhanni?
Köszönöm a percet, a napsütötte kék eget, s puszit, mit ajkad arcomra lehelt. De miért nem hagytál tovább a sötétben, miért volt, hogy a fénybe hoztál? Itt is egyedül vagyok, de szinte megvakulok, míg lenn a mélybe, ott elfeledkezett rólam az élet.
Nem volt ott más csak én, de nem volt e fájó szív az enyém. Fáj hisz egyszer néked adtam, s te elfordulva a porba dobtad. Tudom a sors más utat szánt nekem, nem akarta, hogy veled legyek, s én mégis szembeszálltam, kitárt lelkemmel érted harcoltam vele...
Most, mint előtte oly sokszor, a bú teljesen átkarol, kint a réten a íjjal lőve, szállnak a vesszők a messzeségbe. Minden lövés előtt recseg a lelkem, majd a nyíllal kiszakít egy darabot belőlem. Elszóródnak a vesszők a távoli dombon, s vérző szívet hagynak egy harcos mellkason...
Feledni akarok most, s felejteni, a régi, vad énem ismét a sötétben keresni...
