Esti bejegyzés..
Itt az utolsó éjszaka. Holnap ismét megyek vissza a mókus kerékbe. Lassan ideje is, mert felhalmozódott pár meló is. Közeleg a pályázat leadásának ideje és van mit dolgozni rajta. A sulis feladatok is eddig pihentek, de lassan szorít ott is az idő. Néha jó volna csak úgy eltűnni és azt tenni, amit csak akar az ember, de a harc elől elfutni? Nos, inkább maradok és küzdök, elvégre én választottam.
Edzésnek is neki kéne állni. Feszéjez már ez a nagy lazítás, és közeleg a verseny is.
Utolsó szabad perceimben kihasználom a lehetőséget és egy régi jó szokásomhoz híven megnézek pár filmet. Nekem negyedévente, félévente szokásom pár napon keresztül, amolyan mozi esteket tartani. Ilyenkor főként trilógiákat szoktam nézni. Gyűrűk ura, Mátrix, Alien, Halálos fegyver, Csúcsformában, de van, hogy csak kedvenc filmjeim vannak palettán, vagy csak pár régi mozi, miket anno gyerekkoromban rongyosra nézetem, pl.: Az utolsó csillagharcos.
Ma a Dante 01-el és most este A kívülálló -val zárom a sort. Előbbi egy elgondolkodtató film, a másik, számomra egy szép mese és egy emlék miatt kedves film.
Tegnap sok idő után elővettem egy másik filmet is, Száguldás a semmibe. Ha szeretitek az autós filmeket, a sebességet, illetve a sorok közötti szabadságot sugalló száguldást, ajánlom a filmet, én nagyon szeretem.
A ma este megint jött üzenet. A Lány ismét írt.
Tegnap megírtam neki a kételyeimet, mint ellenérvek velem kapcsolatban. Ma kaptam választ, melyben pár mosolygós smile kíséretében burkoltan jelezte, amit még most is szívesen hallottam volna tőle. De, ha semmi problémája nincs velem, akkor...
Kár hogy beteg vagyok, de így legalább van időm kigondolni, ha randira hívnám, akkor hova vinném. Mondjuk jelen helyzetben ez nem is volna olyan könnyű megtervezni...
Kicsit félek is. Attól, hogy ha elmegyünk randizni az milyen lesz. Félek, hogy a másik lánnyal valahogy könnyebb és természetesebb lenne. Ezek csak kósza gondolatok, de néha borongósan hatnak. Ilyenkor mindig eszembe jut mosolya és lágy, simogató, vékony hangja. Ez valahogy mindig megnyugtat. Mellette a tudat, hogy ha mégsem kedvelne, akkor valószínűleg nem keresne fel naponta, kétnaponta...
Szóval, így ezen az estén, csupa jó csillagzat alatt, meleg paplanban, teli hassal, párnák között, megpihenve, lélekben készülök..
Készülök a következő napokra, hisz tudom, a nagy harcaim ideje eljött számomra...