Elmerülés a csendben
Egy kisebb szusszanás után ismét elárasztanak a hétköznapok zord viharai.
Utolsó előtti pillanatban sikerült leadni egy pályázatot Orchideával, mely közben gyorsan távoztam a csapatból. Persze megkaptam a magamét és a szidalmakat, de vitába nem bocsátkoztam. Nem is lett volna értelme, hisz engem akartak sárosnak titulálni, holott az ő tetteikben is voltak kérdőjelezett lépések. Kisebb morgolódás után a csend időszaka következett. Ennek pecsételéseként kijutottam Ausztriába is egy röpke napra. Hosszú és fárasztó volt, de mihelyt átléptem a határt valami nyugodtság lett rajtam úrrá. Hajdanán a távoli őseim elvileg osztrákok voltak, talán a lelkembe ez hozza ezt az érzést, meg a hegyek, a hófedte hegycsúcsok, a friss levegő, a tiszta és rendezett környezet, a kék ég és a zöldellő fű...
Hazafele tettünk egy kitérőt anyukám hegye felé. A havas hegycsúcson a hó ropogott a lábam alatt, a nap vakítóan sütött, és átjárt a melegség odafenn, noha az itthoni 12-16 fok helyett volt kb. 3-4. Kisebb bevásárló kör után fordultunk haza, s ahogy a határ felé közeledtünk kezdett átkarolni a szokásos feszültség. Talán az itthoni föld, a levegő teszi ezt velem, azóta is eltelt pár nap csak tetézte ezt a gondolatot, nekem nincs itt nyugalmam, nem érzem itt oly jól magam, hisz a szívem, a lelkem máshova húz. A csapatból kilépve az utolsó haveri körből is kiestem. Csak a család és Orchidea van, aki itt tartson, meg persze az iskola. De ha végzek, talán megadódik a lehetőség, hogy mint a madárfióka, mely felnőtt elszálljak messze elhagyva a fészkem.
E sok érzés kavalkádjába kicsit félrevonultam a világtól és egy gép újra telepítés mellett pár zenét válogattam össze. Annó 8-os koromban hallgattak ilyet az osztálytársak, meg a rádióban szóltak ilyenek. Kisebb retró hangulat lett úrrá rajtam és hamar összeállt 240 percnyi válogatás..
A dallamok most is kavarognak a fejemben miközben párnámra hajtom a fejem. Lassan lecsukódnak a szemeim, miközben a sorok egyre homályosabbá válnak a kijelzőn, s elmerülök az álmok között, hol együtt vagyok Orchideával, s megálmodhatom a kettőnk jövjét, miközben erőt gyűjtök, hogy helyt állhassak mellette...
Hogy holnaptól ismét teljes erővel vessem bele magam a jelenlegi munkák kusza sorába...