Életfonál
2015.05.25 21:49
Lassan belepi a por sötétlő odúm rejtekét, s pókhálók kusza gomolyaga jelzi, hogy régen jártam erre, s fogtam kezembe a tollat...
Halogatásnak sok oka volt, vagyis talán mindig kerestem kifogást magamnak, hogy miért is nem tudok írni. Szemeszter végi hajtás, vagy csak épp a fáradtság... Ezek mellett persze pár sor megszületett olykor-olykor, de sosem került sor, hogy kibontva felkerüljenek egy bejegyzés formájába. Visszaolvasva az előző bejegyzést, valami hasonló gondolatok ragadtak el ma is, és az érzések is melyek között vergődtem a nap folyamán hasonlóak voltak. Lehet a borús idő, vagy csak a tudat, hogy ismét a sors pár napra elszakított Orchideától, nem tudom, talán mind kettő volt mely rányomta bélyegét a napomra. Egy csodálatos hétvégét tölthettem ismét vele, s hálát adok azért, hogy ezt megélhetem. Olysokszor jutottunk el oda a beszélgetéseink során, hogy pont az utolsó esély volt, hogy így együtt lehessünk, egy hajszálon függött az egész... de egyszerűen ropssz is belegondolni, hogy mi lett volna, ha... és most hol lennék akkor...
Örülök, hogy nem így alakult, de még is ha pár napra magára kell hagyjam, olyan, mintha kiszakítanának belőlem egy darabot, s ilyenkor elfog egy rossz érzés, hogy mégis mennyire rohan az idő, és olyan mintha menekülne előlem, sebes folyamként egyszerűen elfolyna a kezeim közül. Már mennyi ideje, hogy apám elment, de még is olyan mintha tegnap történt volna. Megértem, s felfogom, hogy mi történt, nem ez az, ami zavar, hanem hogy milyen váratlanul és hirtelen esett meg. Elfog a félelem az ilyen estéken, hogy ez megeshet bármikor...
Ezt tetézi olykor hogy az egész család jelenlegi helyzete oly szétszedett, oly szétesettnek tűnik. A család öregei már nem élnek, kik összetartanák a távoli rokonokat, s a közeliek is inkább irigy féltő szemekkel...
De aztán az élet mindig produkál valami érdekeset. Egy rövid kis ökörködés, vagy csak egy kis kikapcsolódó séta, de olykor elég egy jól kiélvezett kis feles a beszélgetés nyitányaként, s egy jó szám dübörgő robaja, s lágy dallama, s az ember, legalábbis én ismét elkapom az élet tekergőző fonalát, s ezernyi tettre váró terv kezd el valóra válni és újabb tervek fogalmazódnak meg bennem... Talán ez is oka az egyre ritkuló írogatásoknak és az elhanyagolt blognak. Picit zavar, mert szerettem és nagy lekesedéssel vetettem bele magam a virtuális naplóírásba, de úgy érzem, mikor Orchideával lehetek, hogy inkább éljem az életem, minthogy leírjam, mit is csinálhatnék, s ezzel el is szalad az idő, s ismét nem gazdagodik a blog bejegyzéseinek sora.