Éjszakai rohanás

2014.05.03 01:13

 

Tudnátok ma hányszor kezdtem bele e bejegyzés megírásába... Már magam se számoltam. Hol a napi teendők, hol a leírt szöveg nem tetszéséből, de mindig egy törlés lett a vége..

 

    Midnight Run, a film angol címe. Magyarul Éjszakai rohanás. Pont ez kavargott a fejemben, mikor az asztaltól felállva, mikor épp az éjjeli szendvicsemet ettem, jutott eszembe, "hol a késem?!"

Remek kis bicska, én legalábbis szeretem. Egyetlen kis hibája, hogy biztosító pöcök lágyabb fémből készült, ezért a gombnyomás, mely a pengét nyitja kicsit fura technikát igényel. z én késem, így csak én tudom használni..

Gyorsan végig futott az agyamon, merre jártam, s eszembe jutott, a padon hagytam. Fel a bakancsot, s még szerencse, hogy gyorsfűzős. Sebesen szedtem a lépcsőket, majd az esti plaszteron a bakancsom verte kopogó zajba szaladtam a pad felé. A rajtam lévő póló, s fekete nadrág lifegése miatt keletkezett árnyék sejtelmesen kúszott végig előttem, majd minden lámpa felé közeledve, a fénytől megijedve bújt mögém.

 Padhoz érve a sötétben megpillantottam az asztalon. Ott feküdt, ezüstösen csillogó pengéje felém jelezve..

Milyen katona, milyen harcos az, aki elhagyja a fegyverét, hisz a fegyvered, az életed.. Ma este csúnyán bizonyítottam..

 

De nem ez az egy dolog volt, mely megváltoztatta a napom. Az egész még reggel kezdődött...

 

Szomorúan sütött ki a nap reggel, s gyengéd fénye próbálta elkergetni a felhőket, melyek gondolataim közt lebegtek. A tegnapi nap, s annak kudarca, de nem is kudarca, csak csalódása lengte be a szobám szűk kis terét. Oldalra fordultam, s telefont a kezembe vettem. Nem jelezte, s nem is jött üzenet. Nem tudom mi vezérelte a kezem, csak azt tudom megtettem. Hiába töröltem ki tegnap dühömbe a névjegyet, s ürítettem a hívásnaplót, valami azt súgta, a külön jegyzetbe leírt számot ne töröljem. Nem is tettem, nem töröltem, s most valami a kezemet vezérelve tárcsáztam...

 

Pár kicsöngés után, felvették a másik oldalt. Egy kedves vékony hang megszólalt, "Tudom tegnap kerestél, de későn értem haza, s nem hívtalak vissza.."

„Ja”.. Hangzottak helyeslő mondataim.. Egyesekről tudom, hogy szemükben idióta vagyok, hisz még mindig itt vagyok, még mindig a Lánynak udvarolok. Igen azt teszem, s vergődök gát és falak között, de ma is a beszélgetés után, csak bennem kelt rossz érzés. Megint, majdnem eljátszottam a bizalmat.

Nem tudom, hova vezet e ösvény, de akár haragszom erre a Lányra, akár csalódottságot érzek, előbb utóbb rádöbbenek, hogy ha rá gondolok, s a percre, hogy újra meglátom, s mellette lehetek, ismét boldog leszek, s elszántan tervezek...

 

Ígéret

 

Kicsi szíved kérlek, mondd, mi nyomja?

Mosolyt mily gond nem csal arcodra?

Hát lépj mellém, s fogd meg a kezem,

Átkísérlek én e bánatos hegyen.

 

Ha a hágókon vad viharok dúlnak,

ott Téged rideg szelek fújnak,

Két karommal átkarollak,

Nem hagyom, hogy bántsanak.

 

Csak hallgass szavamra, s bízzál bennem,

Figyelj rám e ígéretben.

Szívem szava köt Tehozzád,

Így szolgállak, ha nem bánnád.

                   Willk

 

 


Hogy mitől olyan fontos ez a kés?

Még 14. szülinapomra kaptam. Ez volt az első bicskám, és sok mindenhova elkísért...