Éjszakai rohanás
Tudnátok ma hányszor kezdtem bele e bejegyzés megírásába... Már magam se számoltam. Hol a napi teendők, hol a leírt szöveg nem tetszéséből, de mindig egy törlés lett a vége..
Midnight Run, a film angol címe. Magyarul Éjszakai rohanás. Pont ez kavargott a fejemben, mikor az asztaltól felállva, mikor épp az éjjeli szendvicsemet ettem, jutott eszembe, "hol a késem?!"
Remek kis bicska, én legalábbis szeretem. Egyetlen kis hibája, hogy biztosító pöcök lágyabb fémből készült, ezért a gombnyomás, mely a pengét nyitja kicsit fura technikát igényel. z én késem, így csak én tudom használni..
Gyorsan végig futott az agyamon, merre jártam, s eszembe jutott, a padon hagytam. Fel a bakancsot, s még szerencse, hogy gyorsfűzős. Sebesen szedtem a lépcsőket, majd az esti plaszteron a bakancsom verte kopogó zajba szaladtam a pad felé. A rajtam lévő póló, s fekete nadrág lifegése miatt keletkezett árnyék sejtelmesen kúszott végig előttem, majd minden lámpa felé közeledve, a fénytől megijedve bújt mögém.
Padhoz érve a sötétben megpillantottam az asztalon. Ott feküdt, ezüstösen csillogó pengéje felém jelezve..
Milyen katona, milyen harcos az, aki elhagyja a fegyverét, hisz a fegyvered, az életed.. Ma este csúnyán bizonyítottam..
De nem ez az egy dolog volt, mely megváltoztatta a napom. Az egész még reggel kezdődött...
Szomorúan sütött ki a nap reggel, s gyengéd fénye próbálta elkergetni a felhőket, melyek gondolataim közt lebegtek. A tegnapi nap, s annak kudarca, de nem is kudarca, csak csalódása lengte be a szobám szűk kis terét. Oldalra fordultam, s telefont a kezembe vettem. Nem jelezte, s nem is jött üzenet. Nem tudom mi vezérelte a kezem, csak azt tudom megtettem. Hiába töröltem ki tegnap dühömbe a névjegyet, s ürítettem a hívásnaplót, valami azt súgta, a külön jegyzetbe leírt számot ne töröljem. Nem is tettem, nem töröltem, s most valami a kezemet vezérelve tárcsáztam...
Pár kicsöngés után, felvették a másik oldalt. Egy kedves vékony hang megszólalt, "Tudom tegnap kerestél, de későn értem haza, s nem hívtalak vissza.."
„Ja”.. Hangzottak helyeslő mondataim.. Egyesekről tudom, hogy szemükben idióta vagyok, hisz még mindig itt vagyok, még mindig a Lánynak udvarolok. Igen azt teszem, s vergődök gát és falak között, de ma is a beszélgetés után, csak bennem kelt rossz érzés. Megint, majdnem eljátszottam a bizalmat.
Nem tudom, hova vezet e ösvény, de akár haragszom erre a Lányra, akár csalódottságot érzek, előbb utóbb rádöbbenek, hogy ha rá gondolok, s a percre, hogy újra meglátom, s mellette lehetek, ismét boldog leszek, s elszántan tervezek...
Ígéret
Kicsi szíved kérlek, mondd, mi nyomja?
Mosolyt mily gond nem csal arcodra?
Hát lépj mellém, s fogd meg a kezem,
Átkísérlek én e bánatos hegyen.
Ha a hágókon vad viharok dúlnak,
ott Téged rideg szelek fújnak,
Két karommal átkarollak,
Nem hagyom, hogy bántsanak.
Csak hallgass szavamra, s bízzál bennem,
Figyelj rám e ígéretben.
Szívem szava köt Tehozzád,
Így szolgállak, ha nem bánnád.
Willk
Hogy mitől olyan fontos ez a kés?
Még 14. szülinapomra kaptam. Ez volt az első bicskám, és sok mindenhova elkísért...