Egy reggel Virben
A telefon órája 6-ra váltott. Ebben a pillanatban bekapcsolt az ébresztő. Satriani – Summer Song. Álmosan még csukott szemmel, de morogva lecsaptam, csak még egy perc. Fordultam kettőt, majd lassan feltápászkodtam. Megnyugtatóan figyeltem a haverom még alszik, rendben, akkor ma sem haragszik meg, hogy korán kelek. Óvatosan a fürdő felé vettem az irányt. Semmi nem rosszabb, mint amikor a hidegvíz az ember tarkójához ér. Gyors mosakodás, majd egy pillantás a tükörbe. Még csak pelyhedzik, nem kell borotválkozni. A papucsban kicsoszogtam a konyhába. Ma is müzlit eszünk. A kávéfőzőben lassan bugyogni kezdett a víz, majd mikor lassan elkezdte átmosni a bekészített kávét, kellemes aroma lengte be a szobát. Lassan elfogyasztottam a tálka reggelit, megittam a kávét. Kinn a teraszon figyeltem, ahogy pár korán kelő szomszéd igyekszik a partra, hogy a nagy tömeg előtt lefoglalják a legjobb napozó helyeket. Kis ásítozás után vettem a cipőmet, megtöltöttem a kulacsom.
A szokásos lazító-bemelegítő gyakorlat után kisétáltam a ház elé. A német szomszédok a szokásosan a teraszukon fogyasztották a reggelijük.
- Guten Morgen!
Köszöntünk egymásnak, majd jobbra fordulva elindultam a kereszteződés felé. A köves utat felváltotta a szép fekete bitumen. Itt már nem volt árnyék, és ezen a vidéken a nap ebben az időben már erőteljesen süt. Ma is meleg napunk lesz, majd elkezdtem futni. Balkanyar és irány a part. Pár pillanat alatt ki is értem, majd jobb kanyarral követtem a fekete utat, mely már most árasztotta magából a meleget. A parton pár ember lófrált. Valaki lábat áztatott, egy szerelmes pár reggeli sétáját tette. Az út lassan bekanyarodott, ahogy a szabálytalan partszakaszt próbálta követni. Az új építésű öbölbe értem. Az út mellett a nyári vityillók sorakoztak, a másik oldalt a part felől frissen ültetett kis facsemeték zöldelltek, amolyan kővel szegélyezett ágyásokban. A köves parttól nem messze kis csónakok hada lökdöste egymást a vízen. Lassan odaértem a kis presszóhoz. Esténként mindig teltház volt itt. A környékről mind ide tódultak az emberek, szinte lehetetlen volt bejutni, nem tudtál olyan korán menni, hogy ne legyen teltház. Most viszont üresen tátongott. A székek rendezetten összecsukva a falnak támaszkodtak, a függönyök elhúzva.
A bitumenes út lassan befordult a sziget belseje fele, de itt elbúcsúztam tőle, mert az én utam egyenesen tovább vezetett. A bitument felváltotta a leszórt zúzalék. Az úttal a vityillókat is magam mögött hagytam, csupán egy hatalmas rét feküdt a jobb oldalamon, baloldalon a köves part mellett lágyan hullámozva kísért a tenger. A rét után ismét házak sorakoztak a part mellett. A mi utcánkhoz hasonlóan, de ezek szomszédságában a tenger feküdt. Lépteimet felgyorsítva hamar elhagytam, az utolsó házat is, mely a civilizáció nyomaira emlékeztetett. Az öböl lassan kifordult a tenger felé, így utoljára visszapillanthattam a házakra. Végső határvonalként pár beton tömb haladt el mellettem. Este jól sikerült buliról valaki kinn felejtette a pohár sörét.
A finom kavicsszórást felváltotta a durung kövek sokasága. Ezeken jóval nehezebb volta a futás. Némelyik csúszósabb is volt. Ilyen helyen nem szívesen esne el az ember, azonnali bokatörés lenne a vége és a bulizás helyett a kórházban ehetné a fagyit vigasztalásképpen. A köveket hamarosan felváltotta amolyan porszerű anyag, mely a befolyó tengervíztől sárrá változott. Ugráló léptekkel, kőről kőre haladva, néha alkalma nyílva csodáltam a tájat. Jobbról egy újabb rét szegélyezett, elszórtan pár tujaszerű fával, balról a tengerkéksége. A távolban alacsony dombok látszódtak, melyek a közeli sziget partvidékét jelezték. Lassan kanyargott a part, majd a sarat ismét felváltották a fehér kövek, kavicsok. Néhol a kavicsrétegen fura vörös színű növényzet bújt meg ezzel megtörve az egyen hangú, a napsütésben rikító kavicspaplant. A part hamarosan befordult balra, mintegy záró akkordként. Egy darabig tovább haladtam, majd mikor megpillantottam a hidat, mely a szigetet a szárazföldhöz kapcsolta, amolyan egyetlen kapuként lassítottam. Megérkeztem a felfedezett helyemre. Pár korty a vízből melyet otthonról hoztam, de már a nap sugaraitól eléggé felhevült, azért jó volt szomjoltónak. Megkerestem a kis sziklám, melyet véletlen találtam és nekiláttam a szokásos gyakorlatoknak. A nap egyre magasabban járt, ezért egyre gyorsabban fogyott a víz. Néha odasétáltam a tengerhez és lemosakodtam. Ez pár percig segített, lehűteni felhevült testem. Pár kör fekvőtámasszal zártam az erősítést, majd lassú kocogással visszaindultam, hisz ebéd előtt még ki kéne menni úszni is egyet, hogy az ebédet jól esően elfogyasztva átadja magát az ember a délutáni szieszta örömeinek…