Az illúzió peremén II.
"A szerelem csak gyengeség. Most valóságnak tűnik, az elején mindig így van, de ez csak illúzió. Elillan. És ott maradsz üres kézzel."
Egyszer volt, hol nem volt c. film
Az Illúzió peremén
|
|
Van egy hely, hol jártam. Fellegek közt szálltam. Hol a valóság és mi árny? Megmondani, ez egy talány.
|
Aláhullva a mélybe, Az éktelen kékségbe. Egyszer véget ér az álom, Igazán csak akkor vágyom.
|
Szabály nincs csak képzelet. Láttad már a végtelent? Minden szépség és gyönyör, S csak ha vége, akkor gyötör
|
Nagy szavak közt a tudat, Csak Illúzió e fordulat. Tudás, vagy tudatlanság? Álom vagy valóság?
|
Eltörpülve álltam, Mikor e virágot láttam. Mint a hajóst a tengeren, Szirénként hívogatott engem.
|
Kérdés nyitott, s döntés a Tiéd! De csak szétveti férfi szívét. Mint keményen győz a lágy, Érdest simítja a vágy.
|
Ellenzések gátján, Mint a vihar hullámán. Töretlen haladtam felé, Mosolyával hatolt belém.
|
A valóság peremén, Illúziók tengerén, Karcolt, s sebzett tövis ága, Most még is, a szívembe zárva.
|
Ikaruszként szálltam, S csak magasban jártam. A felhők fölött, Hol a nap is sütött. |
Miért keressük szüntelen? Mikor kreálmány e küzdelem! Mikor vesszük észre? Önámítás, az Illúzió vére! |
Wilk