Az illúzió peremén
Egyszer valaki azt mondta nekem, sajnos olykor későn vesszük észre, ha megbántunk valakit, a rossz pedig, amit tettünk, annak a többszörösét kell elszenvednünk.
Igazából nem is értem, hisz tegnap annyira jól sikerült a napom. Miért kellett így elromolnia? Bár ez már időszerű volt.
Siettem a buszra, mikor egy üzenetet kaptam egyik ismerősömtől. Kedves kis lány, mindig jól eldumálgatunk mostanában és sokat segített a decemberi Lánnyal kapcsolatban. Tegnap beszélgettünk róla. Írta, hogy beteg, így a szerdai találka megkérdőjeleződött. Arra gondoltam, mi lenne, ha meglátogatnám. Biztosan örülne nekem és oda adnám a verset. Épp ezen rágódtam, nem pofátlanság-e, mikor jött tőle az üzenet.
- Nem akarok árulkodni, de nem beteg. A barátnőjénél aludt...
Szédülni kezdtem, és a meleg napsugarak között is vacogtam. Gondolatok ezrei suhantak át a fejemen, de a szívem nem vert hevesebben. Inkább egyre lassabban. Egy pizsi partira elmenne betegen? Ugye ez csak vicc, de nem. Lassan összeálltak a gondolatok. Nem voltam más, csak egy játékszer. Végre megnyíltam valakinek, de ő kihasznált. Miért ne tette volna, hisz melyik lánynak ne imponálna, ha egy idősebb srácnak tetszik. De ő nem állt itt meg, illúzióba hajszolt. De nem is ő volt, a világom én teremtettem, egyedül én, mikor nem foglalkoztam a barátaim szavával, „lépj tovább”, „hagyd”. De nem, én tovább mentem, hisz azt tanultam, ha van egy álmod, ne add fel, küzdj és harcolj érte.
Erre kaptam még régebben egy választ.
"Vannak dolgok, melyeket elengedni nem gyengeség, ahhoz is erősnek kell lenni."
Talán most kaptam vissza azt, amit a plátói lánnyal tettem, legalábbis egy részét. Átka végül fejemre szállt, de csak magamnak köszönhetem...
Dühös nem vagyok. Se szomorú, inkább üres.
Bár sokan elleneznék, de megírtam egy levelet. Ugyan azzal a módszerrel ugyan olyan lapra, mint amilyenre a szerelmes verset készítettem. Nem írtam másról, csak hogy a sok kérdés között elfelejtettem megkérdezni egyet. "Én bízhatok benned?"
Most tudom a választ. Szerelmes voltam-e belé? Szerelmes lehet az ember egy olyanba, akit nem ismer? Egyáltalán mi a szerelem. Nem tudom, csak azt mi a bánat és mi a bántás, de ez jó lecke volt, hogy megtanuljam mindkét oldalról nézve.
Hálás vagyok! Bár csak játékszer voltam, de olyan dolgokat tettem, melyek teljesen átformáltak. Írni kezdtem, először történeteket, majd vezetni kezdtem egy blogot és rímeket is faragtam. Persze nem vagyok egy Petőfi, se egy Ady, de verseim szívemből szólnak, és erre büszke vagyok.
"... ha illúzió is volt, de nekem Ő marad örökre, az én Rózsám"
Köszönöm neki a szép, s boldog perceket!
A verset elküldtem neki. Elvégre az övé, szívem nem volt széttépni, akkora örömmel készítettem, s mivel az övé, így neki van joga dönteni a sorsáról. De az utolsó versszakát megosztom veletek, hisz anno megígértem.
Álmom, Vágyam s Reményem
(Részlet)
"...Így vágyaim egyetlen tárgya
E szelíd, kis vad rózsácska
Néha megszúr a tövis ága
Vad lelkem ezt sose bánja."
Wilk
Talán nem tettem mást csak azt, amit Ikarosz. Túl közel repültem a naphoz, majd a tengerbe zuhantam, így elvesztettem a szárnyam és az illúziót, hogy tudok repülni…
