Az idei első ... Edzés
A korábbi bejegyzésem fényében igyekeztem minél jobban feltüzelni magam. A reggeli kelés, viszont még mindig nehéz pont. Mintha teljesen le lennék merülve. Eléggé szenvedősen, de azért összeszedem magam.
Este fele nehezen, de rávettem magam az edzésre. Kiválogattam a soundtrack-ot, majd végig játszottam magamban az edzés folyamatát. Amolyan újraindító, lazább dolgot akartam. Végül is, szerintem sikerült. Bár számoltam vele, de ez a három hét nagyon kiesett. Az első sorozatok még úgy ahogy mentek, de utána kezdett jönni a fáradság, a kedvtelenség. Már rég feladtam volna, de ha elhatároztam magam, akkor tovább folytattam.
„Ha nem én, hát ki? Ha nem itt, hát hol? Ha nem most, hát mikor?”
Szóval folytattam a harcot. Nehezen mentek az ismétlések, a sorozatok közötti pihenőben a szívem vadul vert, miközben levegőért kapkodtam. Mikor az elhomályosodott kép kitisztult, folytattam a küzdelmet.
Mikor elkezdtem az edzést, a nap már lefelé bukott a látóhatáron elterülő felhősereg mögött, amolyan aranyszínű fénybe öltöztetve azt. Ahogy haladtam az edzéssel és fogyott az erőm, a nap fénye aranyból sárgássá, majd egész vörösessé színezte e festői képet, melyet a rövid pihenők között mindig megcsodáltam.
Végül sikerült letudnom, amit elterveztem. Zsibbadó karokkal és kis fájdalommal mentem fürödni. A zuhany után belenéztem a tükörbe, szemezve magammal és büszkén könyveltem el a sikert, miközben észrevettem egy pislákoló parazsat, melyet régen elvesztettem.
Csak lépésről lépésre, az első lépést pedig megtettem a célom felé, hisz mindent elkövettem a fejlődésem érdekében. Magabiztosan és büszkén fogyasztottam el az edzés utáni kaját.
Később face-en baktattam. A decemberi lány egyik udvarlója - lehet, hogy ő is közrejátszott annó, hisz ha nem is járnak, de jó barátok és volt köztünk feszültség - egy izmozós képet tett fel a thai box edzéséről. Kihívásnak veszem a dolgot, ha másért nem is, de ezzel is tudom növelni a motivációt a következő alkalomra, mikor csatába megyek.
A mai motiváló megjegyzés:
„Az ezer mérfölddes út is egyetlen lépéssel kezdődik”
Lao-ce