Árnyékból a Fénybe
"Ne azt kívánd, hogy minden könnyen menjen. Kívánd azt, hogy legyen erőd legyőzni a nehézségeket."
Bruce Lee
Tusolás után a párás tükröt letörölve megláttam magam. De nem csak egy arcot, melyen már bozontossá vált a szakáll és a bajusz, hanem azt hiszem valahogy a lelkem, és magam. Eltelt egy pár nap az utolsó bejegyzésem óta. Ott akkor lefektettem, hogy nem írok többet. Elkészítettem egy kis verses könyvet a Rózsahölgynek, ki nem más, mint a decemberi Lány. Letekertem több km-t és közben, habár a suli mellett minden időm elment, valami hiányzott, így kis szabadidőmben a kedvelt blogjaimat nézegettem, olvastam kivel mi történik.
Ott a fürdőben rájöttem... Év elején elkezdtem valamit. Megváltoztam, mint előtte annyiszor... Visszaemlékezve a vidám naiv kisrác kinek általános után kitárult a világ, a pécsi Zipis évek, melyek sötétebb utakra vittek, kezdeti fő sulis kavarások, időnkénti kétségbeesések, és a múlt december...
Egy Lány miatt kezdtem írogatni, majd weboldalt készíteni, költeni. Egy-két ismerősöm, kik olvasták az írásaim, bíztattak, mert tetszett nekik, nem is beszélve a pár visszajelzésről a vendégkönyvben, melyeket hihetetlen örömmel fogadtam, s izgatottan olvastam valahányszor...
Hiányzik. Persze sok minden, de most az írásra gondolok. Nem vagyok se Petőfi, se egy Ady, olyanokat se tudok mondani, mint Szun-ce, Lao-ce, utálom az irodalmat, nem tudok mesét szőni, mint Andersen. Nem mert én nem ilyen vagyok, de a betűk varázsa még is magukba zárnak, mintha valami rúnák lennének. Így alkothatok talán valamit. Ezt nem rám erőszakolták, csak magamtól kezdtem el, s élveztem.
Egyik blogon azt mondtam egy hozzászólásban...
"Hogy értelmes-e amit csinálsz? Ha örömöd leled benne, akkor máris értelmét veszti a kérdés, a vonzás törvénye alapján pedig előbb, vagy utóbb eljutnak soraid azokhoz, kiknek szükségük van rá..."
Engem boldoggá tett, mint azt az írót, ki a félelmeit kiírta magából és most híres horror regényeket ír, mellette pedig sokat tanultam is…
Megragadtam a borotva habot és a pengét. Persze furán néz ki egy farkas, amelyik nem szőrös, de utána a tükörbe nézve, csak azt a srácot láttam, ki talán mindig is akartam lenni. Kinek szemében ott van a gyerek, a lázadó fiatal, a harcos...
Lehet, hogy szavam-szegem, ha újra naplót kezdek vezetni, de végül is az előzőt azért zártam le, mert lezárult egy szakasz, egy fejezet, az életemben. Viszont, ez nem jelenti azt, hogy mindennek vége, hisz le is írtam..
"egy történetnek sosincs lezárása, a szereplők folyamat jönnek, mennek a regénykben."
Akár az életben, hisz "minden vég egy új kezdetet hordoz magában"...
Itt a tavasz, véget ért a borús sötét tél, s itt az idő, hogy vele én is reménnyel telve, kilépjek az Árnyvilágból...
...Hisz ez a kis blog az én 15 percem, és ez minden embernek megjár... Nem igaz?
Wilk