2014. május 23.

2014.05.24 00:09

 

    Megint tollat ragadok és miközben Reád gondolok, tintával sorokat karmolok. Elment egy nap, s hiányzol. Megint rosszat tettem, mással voltam, s nem Veled. Nem tagadom, jó volt a lány társasága, egy kellemes beszélgetés volt, ami a délutánom, végül az estém zárta. De ennyi volt, semmi más, mert ott, akkor is eszembe jutottál. Miután elment, sétáltam egyet. Már esteledett, a sötét lepelként a tájra heveredett, s szívem az erdő szélére cipelt. Árnyak között a kavicsos erdei kisúton sétáltam, közben szívem egyre csak vert, ahogy Rád gondoltam. Hiányzik a hangod, az illatod, de legfőképp a szép mosolyod. Távol vagy tőlem, s ki tudja hol és kivel lesed a csillagokat e derűs éjszakán. Számomra ez szörnyű dolog, de ígérem megbékélek, ha megtudom, hogy boldog vagy.

    Csak egyet kérek Tőled Nivalis!

Ha hiányzom én is Néked, ha ezen érzések Téged is gyötörnének, kérlek mondd el nékem, ne éljünk külön a szenvedésben, inkább érezzük a szerelmet egymás ölelésében.

„Nem az vagyok, ki tegnap voltam,

Testem. lelkemnek minden íze más,

Tegnap még búban haldokoltam,

Ma élve élek, s kedvem óriás,

Magam mögött már összetörtem

A hidat, mely óhajtott partra vitt,

S otthagytam némán megbűvölten,

Vak üldözőim bőszült csapatait,

Újjá levék vérből és igéből,

S megtisztulék a szellemtűzben én,

Újjá levék szívem szívéből,

Magamban magamat fölismerém…”

(Komjáthy Jenő – Újjászületés)

 

    Megváltoztattál, önkéntelenül más emberré tettél. A sötét erdei utamról kihoztál a fényre, s ezért örökké hálás leszek Neked. Ha létezik a sors, akkor mondd kérlek, miért tetted, ha nem azért, hogy szeresselek…

                                                                Wilk

                                                                    2014. május 23.


Készíts ingyenes honlapot Webnode