A menekülő ember
Néha napján, mikor mintha minden megbolondulna, menekülünk, szaladunk, s futunk, remélve kiérünk az őrületből...
Persze én is bolond vagyok, hogy mindent bevállalok, főleg, hogy eredetileg pihenésre akartam szánni az időt a nyáron.
A mai nap valahol maga volt a pokol és mérhetetlenül lefáradtam.. Reggel korán keltem, s az előző esti kis randevú miatt nem volt sima mutatvány. Szerencsére még épp időbe értem el az utolsó buszt..
Szóval a reggel kis face-es csevegés Orchideával, majd irány felkelni és készülni. Nekiálltam a makettemnek, terveim szerint jövő héten le szeretném adni. Mivel végül is ma sem haladtam vele sokat, bele kell húznom majd. Aztán készültem a holnapi napra.
Elhívtam Orchideát, hogy főzzünk valami finomat. A finom pedig egy kis kínai lesz, zöldséges tészta és csirke mell, szezámmagos panírban..
A bevásárlást egyszerűen megúsztam, szinte minden van itthon. Kis meglepit is ígértem neki, ez ilyen tejfölös, gyümölcsös süti lesz. Ebed főzés közben anyu segítségével összeütöttük, remélem, elnyeri majd a tetszését.
Miután ezzel megvoltunk lementünk a városba, ugyanis meghívott a diploma osztójára, aminek örültem, de semmi oda illó ruhám nincs. Az öltönyt kinőttem, farmerban meg mégse kéne mennem. Tervben volt egy gatya és egy kis ajándék is el kéne...
A nadrággal nagyon szerencsétlenül jártam. Régen vásároltam már nadrágot, régóta bdu szabású military-s gatyákat hordok. Sok zseb, nekem tetsző kialakítás, strapabíró..
Szóval, amelyik jó volt derékban, az feszült a combomon, amelyik jó volt a combomon, az bő volt a derekán.. Végül sikerült a "tökéletes" alakom ellenére egy megfelelőt találni. Ezután a húgom erősködött egy "normális" cipő beszerzésén is, amit végül szintén találtam, de a mai divat annyira idióta lett.. Az ing keresés is érdekesen zajlott, mert egy rövid ujjúm sincs és a hétvégére kánikulát írt. Az ing is hasonló történet a nadrághoz. Ami jó vállban, csípőn lötyög, lóg, ami csípőbe jó, a vállamon szétreped...
Végül ezt is megoldottuk és irányt vettünk az ékszerboltba. Sikerült találnom egy nagyon szép karkötőt. Ezüst, szép vékony lemezből készült, szolid, mégis elegáns, egyszerű, letisztult. Persze a körülöttem lévő nők ki voltak akadva, mit válogatok annyit.. Talán az is oka volt, hogy nem nekik vásároltam...
Haza érve teljesen lezsibbadt aggyal a vásárlástól és lefáradva írom most a sorokat és próbálok erőt venni magamon, mert ma még edzeni is kéne, amihez egy fikarsznyi erőm sincsen, de ha menni kell, hát menni kell, hív a háború...