A hideg hegy dala...
2015.01.13 22:26
Úgy gondolom mindenkinek megvan a kedvenc helye a világon. Ez lehet közvetlen környezet, olyan hely, ahova szinte bármikor elugorhatunk, lehet olyan, ami kívül esik az általunk bejárt helyektől, mert távol van, s csak egy álom, hogy oda eljussunk, vagy lehet, hogy a valóságban nem is létezik. Lehet egy olyan hely, melyet csak a képzeletünkben látogathatunk...
Édesanyámat megint elszólította a külföldi munka otthonról. Ismét távol van tőlünk. Engem ilyenkor picit elönt az irigység. Lehet nem szép dolog, s tudom neki sem könnyű ily távol lennie a családtól.
Vannak szép helyek Magyarországon, a maga nemében szép ország, s a Mecsek is ezer- s száz gyönyörű arcát megmutatta már. A minap épp Pécsről buszoztam haza, s a hegytetőn, ahol az út beveti magát az erdőbe, így szelve át a borzas öreg hegyet, gyönyörű volt a táj. A kopasz fák ágai közt szelíden sütött át a reggeli nap sugara, s a kevés hó, mely egy vaskosabb zúzmara lepel volt, kabátként borult az ordas gerincre. Tetszenek az ilyen képek, s magányomban a zötykölődő buszon csodáltam, amit az ablak túloldalán láttam.
Vannak szép helyek, de az én szívem máshova húz. Távoli hegyek, vad fenyvesei közt érzem jól magam, az Alpok havas csúcsai közt, ormótlan, éles sziklákon, fenn a magasban...
Édesanyámnak van egy szokása. Szinte minden reggel képet küld a hegyről, melyet az ablakából lát. Valamikor a reggeli nap süti, valamikor az esti alkony sugarai festik meg. Mindegyik képen ugyan az van, de minden kép más és más...
Régóta vagyok így, vonz a magas hegyek vadregényes tája. Mikor a képeket nézegetem mindig kicsit irigykedek, de szívem mélyén olyan, mintha én is ott lehetnék. Ha a valóban nem is, de képzeletben elmegyek a hegyekhez a képekkel mindig...
A hideg hegy dala...
Kékes hajnalt bont a vörös nap sugara,
Mindent belep, s takar a fagyos zúzmara.
Fák ágai reszketve metszik az eget,
S a távolban a hideg hegy csak nekem integet.
Morcos kamion zúgolódik a völgyben,
ködből jövet, s majd abba veszik éppen.
Házakból szűrődik a reggeli fény,
E pársor, mint egy álomköltemény.
Gyönyörű festmény, mosódó álomkép,
De ez is múló, mint az örökszép.
Felkel a bágyatag pirkadó nap,
Már más a táj, mit nekem most mutat.
Völgy mögött, még ott a hegy,
minden múlik, csak ő nem megy.
Eltűnik a zavaros reggeli köd,
A falu munkába menet szerteröpköd.
Engedélyt kap a reggeli madár raj,
Felbólint az árvalányhaj.
Felolvad a reggeli fagy,
Minden múlik, csak a hegy az, aki marad.
Mindent belep, s takar a fagyos zúzmara.
Fák ágai reszketve metszik az eget,
S a távolban a hideg hegy csak nekem integet.
Morcos kamion zúgolódik a völgyben,
ködből jövet, s majd abba veszik éppen.
Házakból szűrődik a reggeli fény,
E pársor, mint egy álomköltemény.
Gyönyörű festmény, mosódó álomkép,
De ez is múló, mint az örökszép.
Felkel a bágyatag pirkadó nap,
Már más a táj, mit nekem most mutat.
Völgy mögött, még ott a hegy,
minden múlik, csak ő nem megy.
Eltűnik a zavaros reggeli köd,
A falu munkába menet szerteröpköd.
Engedélyt kap a reggeli madár raj,
Felbólint az árvalányhaj.
Felolvad a reggeli fagy,
Minden múlik, csak a hegy az, aki marad.
WILK