A Bál utáni Buli
Álmosan keltem olyan 10 körül. Az előző esti bálról 2 után értem haza. Lassan és nehezen, de összeszedtem magam. Majdnem dél volt, mikor felhívtam a lányt, kivel a tanulmányt csináltuk.
- Szia, mizu?
- Szia, nem sok.
- Akkor, hogy alakul a délután? Amúgy keltettelek?
- Még fekszünk, de nem keltettél. Mi olyan 5-ig leszünk itt, aztán megyünk a buszra. Átugorhatsz, amikor ráérsz, vagy gondolod.
- Akkor olyan 2-3 körül? Amúgy mit esztek ebédre.
- Hát sült csirke lesz krumplival. Tudod hova kell jönni?
- Nem. De majd ha megyek, akkor megbeszéljük.
- Oké, szia!
- Szia!
Még ebéd előtt beugrottam a sparba. Üres kézzel mégsem állíthatok be. Talán egy jó bor sikert aratna.
A sorok közt válogatva egy idős hölgyet leintettem, hátha tud pár tanácsot adni. Nem vagyok nagy borivó és csak annyit tudok, hogy fehér húshoz fehér, vöröshöz pedig vörös megy. Szóval egy idős hölggyel elválogattunk, majd egy félédes Szürkebarát mellett voksoltam. Anno még a papa kedvence is ez volt, így csak nem rossz választás.
Délután megcsörgettem, majd kis útbaigazítás után hamar odaértem. Zavartan szedtem a lépcsőket a névtáblákat lesegetve, majd a harmadikon elém jött. Tiszta aranyos volt, hogy így izgatottan elém jött. Belépve a barátnője élettársa köszöntött én pedig kezébe nyomtam a bort. Meglepődött, majd fejét vakargatta. Kiderült nincs bornyitó. Végül egy csavar és fogó megoldotta a problémát...
A szobában már ment a játék. Épp pinpongoztak a lányok. Mi a szélső részen ültünk le és beszélgetni kezdtünk. Hamarosan kezünkbe nyomták a kontrollert, hogy kardozzunk egyet. Szóval én és egy lány. Az első kört nyertem, majd csúnyán kikaptam. Később volt itt még Guitar Hero is, majd jött egy pillanat. Valahogy mindenki eltűnt a szobából. Csak mi ketten maradtunk ott. Épp varrogatott, miközben viccelődve beszélgettünk. Lassan több mint fél éve ismerem, de még mindig ismerkedünk. Mondjuk ez nem baj, csak megjegyeztem, végül is nem sietünk sehova, és az év eleje után nekem is van időm rendszerezni és letisztázni mit is szeretnék. Bár még mindig kicsit félek a dologtól, hisz barátságnak gondoltam anno, lassan pedig...
Furcsállottam a helyzetet, de inkább élveztem a perceket, minthogy filózgatni kezdtem volna.
Utolsó órában egy kártya party-t játszottunk. Életemben nem Uno-ztam ez előtt. Jó volt, de lassan indulniuk kellett. A vendéglátónk szomorúan közölte, hogy nem tudja őket lekísérni a buszukhoz, és hogy ne haragudjanak.
- Én lekísérhetlek titeket, ha gondoljátok, amúgy is ráérek.
Egy utolsó esti sétával zárult a buli. A pécsi lányok ámulva nézték a csillagos eget, hisz náluk a nagy városi fények miatt nem látni ilyet. A busz épp akkor állt be, mikor leértünk. Majd kivártam míg felszállnak és eljöttem.
A dombra felsétálva még hátranéztem, mikor a buszuk a kereszteződésnél elhaladt. Valahogy ez a Lány társasága olyan kellemes. Bár eredetileg barátként gondoltam rá, hisz nem vonzódtam hozzá úgy, de talán egy jó párkapcsolatnak nem feltétlenül alapja egy vakító lángoló szerelem, hisz így legalább a két fél tisztán tud gondolkozni...