Nem tehetek róla, olyan jóleső mosoly kúszott az arcomra, amikor olvastalak. Kicsit olyan érzésem van veled kapcsolatban, mintha a saját életemről olvasnék (igen, sorstárs), fiú verzióban - nyilván azért a két nem nem feltétlenül ugyanúgy éli meg az ilyen helyzeteket.

Pontosan az illúziótól való félelem volt az, amiért nem engedtem közelebb Malkót. Mert tudtam, hogy ő is sérülne egy olyan dolog miatt, amihez igazából az ég világon semmi köze. Valahogy nem éreztem volna tisztességesnek vele szemben. Tudom, hogy milyen ha valakinek összetörik a szíve - és azt is tudtam, hogy lehetőség szerint én senkivel nem akarom ezt tenni. Jobb azelőtt eldönteni, mit akar az ember, mielőtt bármit lépne.

(Plusz, még egy dologban sorstársak vagyunk: egy városban járunk egyetemre.)