"Voller Stolz"
Ismét kisebb gondba vagyok. Szeretnék sok gondolatot sorok közé vetni és van pár élményem is, de valahogy az elmúlt napok néhol eléggé felkavaróak voltak érzelmi téren...
Kedden meg volt a vizsgám, utólag kiderült, hogy sikerült is, ahogy a tervezésem is. Szerdán Pestre mentem. Jelentkeztem az erdélyi felmérő táborra és bevettek a csapatba, ezen a napon, pedig a projektet felvittük a Millenáris parkba, ahol az MMA szervezett projektnapján megépítettünk egy 1:100-as makettet, meg egy 1:1-es részlet modellt. Jó buli volt, bár felutazni Pestre, melózni a tűző napon egy üvegtető alatt, nos, kimerítő volt, s a nap végi borkóstolásra már nem sok hangulatom maradt, de azért a vörösbe és a rozéba belekóstoltam.
A csütörtök elszaladt, akár a péntek, s most itt vagyok szombaton. S kavargok egy gondolaton.
Kis Nivalis-om fel akartam hívni kedden. A vizsga után eszembe jutott és úgy éreztem, hogy beszélnem kell vele. Fel is hívtam, de csak üresen kicsörgött, majd letettem a beszélgetésről. Azóta forr a vérem, így a kedd esti edzés remek levezető volt. Szerdán felhívott, de a legrosszabb pillanatban így hamar le is ráztam szegényt. Dolgoznom kellett...
Csütörtök edzés előtt ismét próbáltam, majd miután lezuhanyoztam hirtelen csörgött a telóm. Ő volt az, s egyből fel is vettem. Volt már cinkes beszélgetésem, de ez az utolsó.. Jó volt vele beszélgetni, hallani a hangját, de valami nem stimmel. Azt hiszem velem. Mióta kijárok az erdőbe edzeni, mióta, próbálom kiölni magamból a szeretetet, érzek egy feszültséget, dühöt. Nem Rá vagyok dühös, s nem is magamra, egyszerűen csak forrong a lelkem, dübörög. Talán ez az oka, hogy azon kiakadok, mikor azt hallom Tőle, "Vigyázz magadra.." – Na ne Te, azért mégse vagy anyukám…
Lehet, fejjel megyek a falnak, talán sok, amit most teszek, kevés az alvás, kevés a pihenés, csak sulis meló, utána a kemény edzés, de nem akarok megállni. Ha pihenek, ha megállok, elkezdek merengeni, gondolkodok, ha alszom, álmodok, Róla, s Vele. Tudom nem jó, amit most teszek, hogy két végén égetem a gyertyát, de az sem jó, ha álmodozok.. Világos és tiszta szavakkal kimondta, s tudtam, hogy maga lesz a pokol, de ezt választottam. Talán rossz döntés volt, de az enyém volt. Nem követtem egy tanácsot sem, nem követtem egy másik meglátást, a saját ösvényemet jelöltem ki, s most, ha szenvedek is, de járom az utam, mely a sajátom...
Előkerült pár régi albumom. Talán a sorsom ismétli önmagát, hisz ezeket a dalokat akkor hallgattam, mikor egy lány miatt utoljára keseregtem. Kinn ültem a Dombai-tó partján, hasonlóan így nyár elején és szólt a zene, miközben idegen embereket figyeltem és sütött a nap, az idő gyönyörű volt… Ez még régi történet és akkor nem voltak ennyire kiélezve az érzések, az más volt. Most ezek a dalok talán jobban tüzelnek, indulatossá tesznek és így telihold környékén ez eléggé intenzívvé válik. A dalok talán sokaknak nem tetszenek, sokan rossznak tartják, de nekem a múltamhoz kötődnek sok dologban...
Ha van kedvetek, hallgassatok bele, mást nem talán így jobban átérzitek, ami most bennem van, ami a lelkemben kavarog...
Kategorie C - Voller Stolz
www.youtube.com/watch?v=dvmPZZhai9Y
Kategorie C - Die letzte Kugel bleibt
www.youtube.com/watch?v=6GrlGyl9loM
Kategorie C - Wach Auf
www.youtube.com/watch?v=CRLy3ZSmO7A
"Néha az ember rájön arra, hogy mennyivel könnyebb rombolni és pusztítani, mint építeni... A baj csak akkor van, amikor ez boldoggá is teszi."
Wilk