Válasz Lenának - A nők valójában mit akarnak?
A nők valójában mit akarnak?
Lena V | 2014.01.26
Ahogy én látom, leginkább azt akarjuk, hogy mindig irányíthassuk magunk körül a dolgokat. És nagyon tudunk haragudni, ha a fiú nem az eltervezett forgatókönyvnek megfelelően viselkedik, netán még szórakozik is velünk. Senki sem szereti, ha játszanak vele, de azt hiszem ez nem nemhez kötött dolog.
És igen, sokszor magunk sem tudjuk, hogy mit akarunk... azt viszont mindig, hogy mit/kit nem akarunk.
Igazad van, senki nem szereti, ha játszanak vele. Szerintem érthető a bizonytalanságom. A jelek, amiket kapok tőle, mikor beszélünk egyértelműen nem elutasítók, viszont az eltűnései, mikor napokig, hetekig nem hallok felőle. Teljesen összezavar... Mintha csak szórakozna, játszana velem.
Beszéltem egyik ismerősömmel. Neki van egy komoly kapcsolata, kb. fél éves. Van, hogy minden ok nélkül neki támad a barátnője, de van, hogy érthetetlenül megsértődik - ilyenkor indulatosan elmegy sétálni, olykor bele a sötét éjszakába és ilyenkor a barátom halálra aggódja magát - utána pedig odabújik hozzá, átöleli, és azt hajtogatja, hogy mennyire szereti. Próbált már vele beszélni, de egyelőre nem változik a dolog.
Még nem írtam erről, de időközben beszéltem a lány egyik barátnőjével. Azt a tanácsot kaptam, hogy ne adjam fel. Bár ő sem tudja az eltűnések okait, de elmondta, hogy nagyon zárkózott lány és nehezen nyílik meg. Voltak srácok, akik szintén szerettek volna vele összejönni, de őket válaszra sem méltatta, velem pedig egyszer már eljött, ha nem is komoly randira, de találkozóra igen. Szerinte ez elég bizonyíték, hogy kitartsak...
Miután kitettem a bejegyzést, másnap vele is beszéltem. Végül is ő keresett engem, ami bevallom nagyon meglepett. Kedves volt, de még mindig érezni a hangjában szomorúságot. Lehet, csak hiszékeny vagyok, de úgy döntöttem engedek. Azóta beszéltünk face-en is. Erről lesz egy rövid kis írásom is...
Jövő héten találkozunk, legalábbis egyelőre így néz ki, hacsak addig el nem tűnik, vagy le nem fújja. Itt egy picit bizonytalan vagyok. Kéne komolyan beszélnünk, de ha megnyílnék neki teljesen, azt, ha valóban csak játszik velem, teljesen kihasználhatja. Ha nem beszélek, akkor meg talán minden maradna így. Valahogy semmi sem jó...
Szeretnék közeledni felé, ha választanom kéne őt választanám, mert a másik lány (a bowlingos) számomra csak barát. Hozzá nem vonzódom úgy, de a társasága nagyon jó. Minden feszéjezettség nélkül beszélhetek vele bármiről. Megosztanék vele nagyon sok mindent, mert összeségében megértene, csak mint már írtam teljesen elbizonytalanít.
A megjegyzésednek van egy érdekes része. Pont az eleje. És lehet itt a gond. Szóval, Ti Nők szeretnétek irányítani, de valahogy mégse. Sokszor elvárjátok, hogy a Férfi mutassa meg, hogy Férfi, kezdeményezzen, fogja meg a kezetek és vezessen titeket.
Azzal nincs gond, ha terveztek, mert mi is azt tesszük. Álmodozunk, terveket szövögetünk, forgatókönyvet készítünk, és mi se szeretjük, ha másképp alakul. (Bár olykor van, hogy jobb, ha más a vége.) Talán itt lehet a gond. Mindkét fél ugyan azt akarja, csak mivel a másik oldalról szemlélik a dolgot, van, hogy nem értik meg a másik felet.
"Férfi és Nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar - a Férfi a Nőt, a Nő pedig a Férfit."
Karinthy Frigyes