Vadregényes tájakon
"Mit nekem te zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája..."
Zeng fejemben a vers sora, ahogy a hegyekre gondolok. Evvel a hévvel birokra kelnék a költővel, nekem sokkal jobban húz a szívem a magasba az éget metsző hegyek közé. A nyáron volt lehetőségem két hétig élvezni egy osztrák falucska és azt ölelő hegyek barátságát. Édesanyámat kísértem el ezen az úton ki dolgozni ment ide, nekem meg megadatott a lehetőség egy kis pihenésre. Az érkezés maga pergősre sikeredett, s már-már elkeseredtem az első nap estéjén, hisz egy darab nyugta nem maradt az embernek. Szerencsére az ezt követő napok rendre szinte terv szerint alakultak. Az első napokat át lengte egy kisebb esős időszak, majd kisütött a nap. A város barátságos lakosai, a friss levegő a hegyek között temérdek látnivalóval és emlékkeikkel gazdagodtam. A festői táj reggel, délben és este mindig ámulatba ejtett, sokat túráztunk, de mellette fordítottam kis időt a munkára és egy kis sportra is. Kb 6-700 méter magasan lakhattunk és innen csak felfele mentünk túráink, kirándulásaink során. 1300 méter magasan megnéztünk egy 300 éves kis hüttét, hova se áram, se víz nem volt bevezetve, s felszereltsége is szegényesnek tűnne a modern embernek, de mégis vonzotta az embert.
A jó osztrák sör 1000 méter felett is frissítő és kellően hideg tud lenni, ha mást nem egy hegyiforrásban lehűtve, az erdei gombákból pedig isteni pörköltet készíthet az ember....
A két hét zárásaként egy fesztiválra látogattunk el, ahol csirkéből készült ételeket ettünk és sörözgettünk, majd utolsó napon hazafele felmentünk egy hegyre 1700 méterre és megcsodáltuk az alattunk mélyen kúszó völgyet és a hegyen lévő kis gleccser tavat, melynek a vize hideg volt, de selymesen lágy és tiszta.
Rabul ejt a hegyvidék akármikor és akárhogy jutok el oda, s mellette azért nem tagadom, az Alföldnek is meg van a szépsége, de én inkább vetődök le egy puha muhaszőnyegre a fenyvesek alatt...