Szerelem.net ... az első benyomás
A netes társkeresők világát sosem favorizáltam. Ha az ember személyesem találkozik valakivel, úgy sokkal jobban meg lehet ismerni a másikat. A testbeszéd, a másik látványa, illata, ezek a dolgok, mind hiányoznak a neten. Mintha valami maszkot tartanánk magunk elé, amit persze sokan ki is használnak. De ha másikból csak valami töredéket látok, akkor hogyan ismerjem meg egyáltalán. Összességében ezért vonakodtam mindig is a netes társkereséstől.
Szilveszterkor beszéltem egy barátommal, aki ajánlgatta a dolgot. Korábban már gondolkoztam rajta, de előítéletem mindig visszatartott a regisztrációtól. Körülbelül két héttel ezelőtt, mégis rászántam magam a regisztrációra. Elkeseredettség és kíváncsiság hajtott, de egy próbát megér.
Izzott is a google és a temérdek találat közül, ki is választottam egy színvonalasnak tűnő népszerű oldalt. (Neveket szándékosan nem akarok közölni, csupán a saját tapasztalatom és véleményem.)
A regisztráció előtt néhol van lehetőség, amolyan bekukkantásra, pár találat megtekintésére. Kaptam is az alkalmon. Megadtam a feltételeket és belelestem.
Szemét dolog lehet egyesek szemében, de a szakmámból kifolyólag is és vizuális típus is vagyok, a megjelenés, a külső igenis számít. Szerintem, aki letagadja, hogy fontos, az hazudik, mert ez az, amit első benyomásként tapasztalnak körülöttünk. Egy pályázati munkánál is fontos a külső, egy jó, de összenyesett terv nem fog olyan helyezést elérni, mint egy rosszabb, de jól előadott, koreografált, komponált munka. Azon kívül egy netes társkeresésnél más híján, mi alapján ítéljük meg a másikat. Csak a feltöltött képei és a rövid bemutatkozó szövege van, ami alapján szimpatikusnak, vagy ellenszenvesnek tűnhet.
A regisztráció megtörtént, de a fiókom elfogadására várni kellett a moderátor jóváhagyására. A min. két órás időtartam jó fél napig tartott. Elég idegőrlő volt, de a várakozás közben már rész funkciókat használhattam. Üzenetet nem tudtam küldeni, de böngészni tudtam. Kb mint a piacon. Megnézheted mi a felhozatal és válogathatsz. Volt időm kigondolni kinek fogok írni, még a szövegeket is előre megírtam, természetesen mindenkinek mást, hisz ekkor még lelkes voltam.
Elfogadták a fiókom, majd jött a szomorú tény. Ha valami értelmeset szeretnél csinálni, azaz egy társkeresőn pl. üzenetet küldeni és ismerkedni, akkor fizess! A fizetési lehetőségeknek számos módja létezik. Nekem az sms lett volna megfelelő és járható út. Ki is néztem, pár kattintás, majd a szomorú felismerés, hogy a másfél ezer forintos összeg kicsit kerekebb szám lett, ami már túllépi a limitem. Na, akkor mit lehet csinálni, konkrétan semmit, csak várni, hogy valaki ír, így annak, ha olyan csomagot vesz, akkor válaszolhatsz is. Egyébként, még válaszolni sincs lehetőséged. Remek! Pár perc után nem sok értelmét láttam a maradásnak és az „elcseszett” fél napnak, töröltem a fiókot. Később megtudtam, anno állítólag egy ingyenes és híres oldal volt. Megértem, hogy szeretnének vele keresni, de akkor se kéne ennyire lekorlátozni és a havidíjas összeget is a mai világ anyagi helyzetéhez viszonyítva nevetségesen nagynak tartom. Persze lehet, velem van a gond.
Elpanaszolva a helyzetet, a barátom ingyenes oldal keresését javasolta. Belegondoltam, hogy lehet, az annyira nem lenne jó, hisz, ha az elit van a fizetősön, akkor az ingyenesen kik lehetnek?
Tettem egy próbát. Már a keresés is érdekes volt, mert sokszor tapasztaltam, az ingyenes az nem mindig, akarom mondani általában nem ingyenes. Fizess, ez a jelszó. Szóval vagy fizetősbe botlottam, vagy olyanba, amire még regisztrálni sem lehetett, mert nem jött visszaigazoló levél. Kész poén volt a szenvedésem, de végül találtam kettő oldalt. Egyik fizetős részben, de ha nem fizetsz, akkor naponta kettő levelet küldhetsz. Ezt másikon miért nem lehet megcsinálni hasonló módon? A másik egy bizonyos zenei stílushoz kapcsolódik, nem a legjobb, kicsit bugos is, de ha nincs más...
Amit tapasztaltam, hogy a lehető legrosszabb környéken lakom. A jó nők, akik tetszenének, már mind foglaltak, vagy csak az ország másik végén laknak. A távkapcsolatok működhetnek, jó véleménnyel vagyok róluk, és bele is mennék, de ha kéthetente, sőt havonta sincs lehetőségem személyesen találkozni a másikkal, egyáltalán hogyan ismerjem meg? Hogyan derül ki, hogy működne-e a kémia kettőnk között? Szóval marad a szűkített keresés és ugyan azok az arcok, ugyan az a kevés felhozatal. Akik netalán ebből is tetszettek és elképzeltem volna folytatást, már fél éve nem léptek be. Nem kötekedés, de ha lelépnek az oldalról és nem akarnak egy jó ideig visszajönni, vagy végleg lelépnek, jó megértem, ha nem akarja törölni magát, de van profil hibernálás lehetőség is, amit pont erre találtak ki.
Vicces, mert egy blog-on szoktam olvasni egy kollégánál a bejegyzéseiben hasonlókat. Kicsit örülök, hogy nem én vagyok az egyetlen. Szóval, ha írsz valakinek, arra válasz nem biztos, hogy jön. Az egy dolog, hogy nem tetszel neki, de annyi illem sincs benne, hogy ha már te vetted a fáradtságot és egy újabb egyedi levelet összedobtál és nem copyztad az előzőt, arra még elutasítólag sem válaszol, csak egyszer megnézi a profilod, aztán ennyi.
Még nem töröltem magam, de nem sok értelmét látom a dolognak. Fenn vagyok egy oldalon így az oldal alapján rólam is lehet kritikát mondani. Ha olyan emberekkel van tele a lap, akik válaszolni is „parasztok”, meg konkrétan „szarnak” az egészre, már bocsánat, vagy csak kamu a profil, akkor az ő természetük által engem is meg lehet ítélni. Én nem tartom magam ilyennek, a levelekre válaszolok, még ha olykor keményebben is, de őszintén és egyenesen, ezt a barátaim tudják is rólam. Nem szeretnék ilyen természetű, stílusú emberekhez tartozni, és ilyennel netán véletlenül is komoly kapcsolatot kialakítani. Bár belegondolva, most kicsit magam ellen is beszélek, hisz az egyik legnagyobb szenny közösségi oldalon fenn vagyok, személyesen és a bloggal is... (Mondjuk ennek van előnyös oldala is)
Ha másért nem is törlöm, de a blog esetleg későbbi bejegyzéséhez talán érdekes téma vagy tapasztalatként szolgálhat még a tárkereső lap, szóval végül is nem törlöm magam...