Sorstársam?
Elgondolkodtam ezen a kérdésen. Valóban létezhet a sors? Utóbbi időben ezen sokat rágódok, főleg akkor, ha furcsa párhuzamokat vélek felfedezni. Persze ez lehet csak illúzió, de ha mégsem? ...
Fiúk, fiúk...
Na és lányok, de lányok?
Bevallom sokat villogott a kurzor utolsó két bejegyzésed kapcsán. A gond az, hogy szerettem volna írni, de szavak kusza katyvasza kavargott fejemben és értelmeset nem tudtam volna megfogalmazni, viszont most már ideje lenne valamit kezdeni ezekkel a gondolatokkal... Nem?
Kezdve a végén. Te hiszel a sorsban? Mi van azzal, ha két emberhasonló dolgokon megy keresztül, és a "véletlen" okán valamilyen szinten tudomást szereznek egymásról? És mi lehet ennek az oka? Mit akarhat ezzel a sors?
Én a decemberi események miatt kezdtem el írogatni, és ha jól vettem ki, Te is ekkor tájt történtek miatt "lépted át a pocsolyát" a virtuális világ nedves plaszterén.
Volt egy srác az életedben, ki nagy hatással volt Rád. Itt most arra gondolok, akiről "mindenki betéve tudja a történetet". Nekem is volt egy Lány, kihez decemberben közelkerültem, s most mi is barátok vagyunk, de ezt olvashattad a bejegyzéseimben...
Most van egy másik lány, kivel, hát elvileg lehetne több is. Mint Nálad, nálam is az a helyzet, hogy tökéletesen megfelelne. Szóval kedves, aranyos lány, érdeklődik irántam, és ami a mai lányoknál kezd ritkaság lenni, de a háztartásban sem jön zavarba, meg a sütés, főzést még szereti is csinálni. Férfiként azt kell, hogy mondjam, hogy az ilyen lányokat, nőket meg kell becsülni és nem szabad elengedni, de...
…De, amivel én is sokat játszottam gondolatban, ha belemegy az ember egy ilyen kapcsolatba, ahol a másik teljes szívvel mellettem áll, mindent megad, de én az érzéseket nem tudom viszonozni, az akkor mégis milyen? Illúzió. Én nem lehetek boldog, de legalább ő az lehetne? Ez így elég, nos, bocsánat a kifejezésért, de sz@rul hangzik, és ha a másik felet egy kapcsolatban illúzióban ámítom, az sem szép dolog.
Végezetül miért írtam le és mit akartam ezzel? Csak azt, hogy mikor a bejegyzéseid olvasom, olyan érzés fog el, mintha egy sorstársamról olvasnék, mintha ugyanolyan, de legalábbis hasonló érzések között keringenél, és ha jól sejtem nem is vagy oly messze, mint elsőre gondoltam... Bár tudom, csak a gépelt soraidból ismerlek, de valahogy még is olybá tűnik... Szerintem érdekes és furcsa is egyben ez a dolog...
Azért meghallgatnám, elolvasnám a Te véleményed is ez ügyben, akár személyesen írnád meg, vagy hasonlóképpen megosztanád álarc mögül...
Wilk