Régi képek, s szép emlékek
2014.10.09 20:10
Ez a gondolat sor megérdemelné, hogy rímbe öntse az ember és verssé álljon össze...
A minap kezembe került apum telefonja, s kicsit elkutakodtam rajta. A galéraában sok képet találtam, köztük olyat, ami rólam készült. Elfogott a nosztalgikus hangulat, lementettem a képeket, fogtam a nála talált dobozt, és elkezdtem nézegetni őket.
Volt, amelyiken ő volt rajta, katonaként, vagy találtam az esküvőről is. Megtaláltam azokat, melyeket a mobiljával fotózott a papa sírjánál. Ő járt ki gondozni, a mamának régóta nem volt ereje kimenni se, s helyette ő ment, de hogy a mama is lássa, mindig készített képet is.
Megtaláltam a kaktuszos képeit. Mikor leköltözött a mamához, ketten kezdtek kertészkedni a kétszobás lakásban, s a megannyi kaktusz, mindig gyönyörű virágokat hozott, minden évben egy napon.
A szülinapos képeimet nézegetve meremegett a torkom. Mindig fel akartam nőlni, mindig nagy akartam lenni, de most valahogy annyira lennék gyerek. Mikor 16 voltam... nosztalgikus, szívetmelengető ezeket a képeket nézegetni, s még nem is értem oda az első második szülinapomhoz. Anyuék közös albuma, megfakult képek sora. Elgondolkodtam. Ma, órákig kell fotoshoppolni egy képet, mire ilyen effektekkel hasonló hatást ér el az ember, itt meg csak egy kattintás volt. Szép emlékek, szépiákban, feketén-fehéren fotó papíron...
Lassan közeleg a szülinapom, nehezen távozik apu elmenetelének napja, de az idő mégis valahogy pereg, a napok követik egymást szüntelen. Nincs idő semmire, s múltkor is csak pár kattintásra volt időm.
Belegondoltam. Annó mikor kinn voltam külföldön, mikor jártam a világot, vagy csak túráztam, mindig ezer képet készítettem. Voltak jók, s rosszak is, de egyet sem töröltem, hisz mindegyik egy pillanat volt, egy emlék, egy perc egy képbe zárva.
Elővettem hát a zugukból őket, s lapozgatni kezdtem...
Arra gondoltam, párat megosztok veletek is.