Nehézségek
2014.10.14 12:11
"Az életben mindenütt, mindenhol rend van. A fekete és a fehér, az igen és a nem, egyenes és görbe, bőség mellett az üresség, a fent alatt a lent, mind-mind egymás feltételei, követve az örök körforgás törvényét..." (Astronet)
Az életben mindennek meg van az oka és értelme. Ha nincs, akkor mást nem találunk neki később. Erről lehetne sokat vitázni, érvelni egyik, másik dolog felett, mellett.
Nivalissal nem véletlen nem jöttek össze a dolgok, ez volt a kulcsa annak, hogy most egy szerető nő mellett alhatok és kelhetek, ez volt az útja, hogy felfedezzem Orchideában mindazt, amik felett első látásra elsiklottam, a rejtett értékeit, melyekkel akkor, s most is engem próbál boldoggá tenni, utóbbi időben kissé nehézkesen is.
Édesapám halála megrengetett, olyan hirtelen és váratlanul történt. Egyik nap még beszéltem vele, a másik napon nem ugrottam fel hozzá és éjjel jött is a telefon...
Talán majd idővel megtalálom azt, hogy milyen szerepe volt ennek az életemben, mi ért most, s miért így kellet megesni, miért támadtak rám apám élettelen teste mellett az irigy rokonok, s miért nekem kellene bocsánatokért esedeznem, mikor egyedül én voltam mellette, s bennem bízott leginkább. "Ha a mamával kapcsolatban szükségem lenne segítségre, előbb kérnélek meg téged, mint a bátyámat..." viszhangzanak még most is a szavai a fejemben.
Ismét kezdtem összeszedni magam, a kiesett időt próbálom behozni az iskolai munkák között kapkodva. Tegnap ezért is lepődtem meg.
Egy ártatlan pályázat, a rézből készült gyertya tartó, melyet még a nyáron készítettem el. A csapatból hárman neveztünk volna, amiból leadás előtti héten csak én tartottam ott, hogy le is fogom adni. Apám halála, a sodródó események és iskola mellett bennem volt annyi, hogy ne hagyjam veszni, s mellette a többiek csak legyintettek, hogy ők nem állnak sehogy, szóval feladják.
Elkészült a terv, a tablók egyedi dizájna és rohantam is a postára, s tíz perc múlva már útban is volt Milánóba...
A kész anyagot digitálisan elküldtem a csapat vezetőjének, hisz a munkáinkat ki szokta tenni a weblapunkra is. "Oh én tudatlan jó hiszemű lélek..."
Utolsó pillanatban jelzett, hogy ő is leadott még is egy pályázati anyagot. Egy csaptelep volt rézből, s mondta, hogy egy másik helyre is beküldte, ahova csaptelep dizájnokat kellett küldeni.
Kicsit később kikerült az anyagom a zárt csoportunkba, s egy hét után, tegnap feltette a sajátját is. Megrökönyödve ültem a monitor előtt, látva az ő anyagát egy olyan tablón, mely az én tabló dizájnom leegyszerűsített dizánjára épült. Ha nem kezdett volna korábban egy őrült fröcsögésbe, hogy a tanszék tanárai ellopták a logónkat, ha legalább nem ugyan annál a pályázatnál használja az ötletet, ha nem lett volna az utóbbi időben ennyire sznob és az új logoötletet nem állítja be a sajátjának, mikor egy kolléga hasonló ötlettel állt elő kb. egy hónapja, nem akadok ki.
Csapatról lévén szó, még ha egyedül is készítettem a munkát, oda teszem a csapatunk nevét. Szerintem ez így korrekt dolog, ami viszont nem az, hogy ő magán emberként idult, csapat feltüntetése nélkül és két pályázaton, melyek közül egyikről nem is tett említést. Persze nem lett volna időm arra, hogy azon induljak, de lehet más igen. De akkor is elvárható lett volna, ha nem tartja meg magának...
Belegondoltam. Sok dologban kifizetődő az ismerettség vele, ezért nem égetném fel a kapcsolatot, s tud valahol segíteni is, de ezért cserébe nem kéne másokból élnie.
A múltkor volt egy megbeszélés, amolyan három fős konzultáció. Egyik kolléganőnk is ott volt. Remekül egymásra talált ez a két ember. 'Alapból semmi bajom az Apple termékekkel, csak az ár/érték aránnyal nem vagyok kibékülve, s mellett mindig eszembe jut, kik azok, akik ilyen készüléket vásárolnak. A frocsogő, sznob, mert nekem erre telik típusú emberkék. Nem azért veszik, mert ez jó, hanem mert drága és ők megtehetik, és ha te nem teheted meg, akkor te egy alacsonyabb rangban alattuk állsz...'
Csak ültem ott, és hallgattam a két fél fröcsögését, a lenéző pillantások között. Ez az, amitől hányingerem kezd lenni. Elvárná egy belső pályázatban, hogy ötleteljünk, majd megvalósítsuk és azokat a tárgyakat, szobrokat ő kiállítaná a Szecesszió házában...
Elgondolkodtat, hogy érdemes-e itt maradnom. Ennyi erőből Orchideával közösen is nevezhetnénk pályázatokon és alakíthatnánk építész csapatot. Persze meg van az előnye, hogy itt vagyok. Nem kell pályázatokat keresgélnem, de ez ér annyit, hogy vigyék az ötleteket és hogy más alá dolgozzak?
Szeretnék egy irodát nyitni, szeretnék tervezéssel foglalkozni, s szeretném ezt Orchideával együtt véghez vinni. Ő még fél ettől az ötlettől, de valahol most ő is hasonló cipőben tevékenykedik. Más kérkedik a munkájával. Gondom csak annyi, hogy fogalmam sincs, hogy egyenlőre hogyan álljak neki...
"A nagy gondolatok a szívből jönnek."
(Marquis de Vauvenargues)
(Marquis de Vauvenargues)