Kattintások
2014.11.11 11:47
Ősz végi kattintások. Lassan végefelé közeledik az ősz és idén valahogy nem tudok vele betelni. Korábban az ősz számomra a borús, ködös idő eljövetelét jelentette, most vágyom a természetbe. A fák gyönyörű rozsdás koronái alatt sétálgatni, s közben oda-odabújni Orchideához, mesés élmény. Talán ezért is kattintgatok ennyit a fényképezővel. Ezernyi pillanat, ezernyi kis emléke.
A hétvégén elmentünk csipkebogyót szedni, s habár csak egy kis időre is, de kisütött a nap. Egy keskeny erdei úton voltunk, köröttünk aranysárgában úszott minden. A nap sugarai bevilágítottak a kopaszodó lombok között, s egy kisebb szellő kezdett átsuhanni közöttük. A leveleket lökdöső szél le- lekapkodta a sárguló levelek egyikét és elengedve, azok aláhulltak. Ott álltunk egymás mellett és csodáltuk a történést. Olyan volt, mint egy gyönyörű téli nap, mikor halkan esik a hó, csak most nem a hó, hanem sárga levelek hulltak alá. Gyönyörű volt, s egyszeri. Aminek leginkább örültem, hogy ott volt mellettem, s ő is részesült e csodából.
A csipkebogyóból, melyet az úton szedtünk, a minap pedig el is készült a lekvár. Kicsit kevesebb lett, mint amennyit szerettem volna, két üvegcse lett nagyából egy kilóból. Sajnos a végénél a befőzésben már nem tudtam segíteni Orchideának, s még megkóstolni sem volt alkalmam eddig.
A suli pedig döcög. Csinálni csinálom a feladatok, s haladni is haladok, csak valahogy nem találom a helyem, nem érzem magaménak a sok munkát és nem érzem, nem látom se a végét se az eredményét a sok vesződésnek. A csapatból szintén a kirekesztettség érze kering körülöttem, s egy saját stúdió létrehozása sem megy. Valahogy, mintha minden összeesküdne az ember ellen, s ezek mellett közeleg a tárgyalás.
Eddig mindig túl akartam lenni rajta, s vártam a levelet, de hogy itt a közelgő időpont, nem kívánkozok elmenni.
Az elkészült pár képet feltettem a facebook oldalra. Remélem nektek is tetszik majd...