Élő betűk
A tegnapi vers után ismét ihletem támadt. Pár sort a papírra véstem, majd elgondolkodtam. Mi lenne, ha írnék neki egy verset, amit akkor adnék oda, mikor találkoznánk...
Ma egésznap sütött a Nap, bármerre jártam. Valahogy olyan, mintha ez a vidámság, a szép idő, valahogy a lelkemből kiáramló jóérzés miatt lenne. Nem tudom megfogalmazni, egyszerűen csak jó érzés.
Szóval épp Pécsen jártam, jöttem a buszra, mikor beugrott az ötlet. Mégis mire írnám a verset?
Beugrottam egy kreatív boltba. Kinéztem egy szép papírt. Olyan a tapintása, mint a régi idők papírjának. Vaskos, picit érdes, szép. Vettem tintát és tust is.
Hazaérve izgatottan vettem kezembe az eszközöket. Fogtam pár selejt papírt és gyakorolni kezdtem az írást, mint a kisgyerekek az iskolapadban.
"... ha a technika el is sodorja a kézírást az életünkből, az még művészetként tovább élhet."
Umberto Eco
"A töltőtollal, tussal írni nem csak különleges élmény, hanem egy tradícióhoz, értékhez való ragaszkodás is. Aki tussal ír, írásában megjeleníti személyiségét, írásképének karaktere egyfajta tükörképe belső lényének. Így az írás a lélek tükre.
Mennyivel magasabb, karakteresebb egy tussal írt levél, napló, szépirodalmi mű, mintha egy golyóstollal vagy ceruzával írták volna."
"Van, aki hajszálvékony vonallal ír, alig érintve a tollhegyet a papírhoz, más pedig szinte teljesen felszántja a papírt erős, gyors mozdulataival."
"Kétségtelen, hogy az emberiség nem oktalanul szeret mindig az egyszerűbb, könnyebb megoldások felé fordulni.
De az sem ritkaság, amikor szükségből, vagy bármilyen más okból visszaemel valamit a múltjából is."
Minden mártás után halkan karcolja a tollhegye a papír felszínét, ahogyan a leömlő tinta pacákat formál a papíron, melyek betűkként válnak szavakká. Van valami ősi dolog az ilyen írásban. Nem egybefolyó kaparás, hanem romantikus betűrajzolás... művészet...
Idézett szövegek: