Egy elfeledett szám titka
Teltek a napok kedd óta. Mindjárt itt a május vége, a vizsga időszak közepe. Ráébredtem valamire...
Csinálom a makettet leadásra, de nem akar sikerülni. Nem megy, nem jó, ratyi, kis szerencsétlen tömegként áll össze, pedig ugyan abból készül, mint a másik makettek, amiket mások készítenek. Ragasztó fogja össze a penge papírfalak összességét, de csúnyácska. A tablóim már majdnem elkészültek, a rajzok kisebb korrigálást, szépítést kapnak és kész. De ez sem tökéletes, a ragasztó nem akar megragadni, csak-csak felpöndörödik a lapszéle.
Miközben dolgoztam felnéztem egyik pillanatban, a megláttam a besárgult lapokat. Azokat, melyeket külön a mesterséges öregítésért vettem, hogy levelet, vagy verset írhassak majd rá. Elgondolkodtam... Mikor a kis verseskönyvet csináltam, minden sikerült, a tusrajzok, a lapok elkészítése, az egész elsőre meglett. Elgondolkodtam a történteken, s bár még mindig van kis méreg közötte, de ott a sajnálat is. Sajnálom, hogy már nem tudom felhívni Őt, és este elhallgatni vékony, szelíd hangját a telefonba, mely mindig megnyugtatott. Elővettem egy piros papírt, mely még akkorról maradt, összeszedtem gondolataim és a sorokat megtöltötték a betűk. Minden mártással újabb tinta került a tus hegyére, s a ború ezzel együtt hagyta el folyamatosan a szívem, a lelkem. Mikor elkészült, egy kis rajz is éreztem, hiányzik.
"A boldogság titkát, nem akkor lehet megtalálni ha többre törsz, hanem hogyha kifejleszted a képességet, hogy élvezd a kevesebbet."
(Dan Millman)
Bár az agyamra megy azzal, hogy nem képes kitalálni olykor mit is akar valójában, de valahogy úgy kezdtem érezni, ez a bizonytalanság miatt szerettem meg. Elvégre ki lenne képes a leginkább felidegesíteni az embert, ha nem az, akit valójában szívből szeret.
Rájöttem, hogy ez az érzés volt az, ami miatt sikerült elkészítenem dolgokat, megírni verseket, s hogy a tervezésnél nem érzek hasonlót, nincs, ami többet hozna ki belőlem. Ő egy különleges lány, és ha mellette lehetek, akkor én is különlegesnek érzem magam. Mosolyogjon csak rám, vagy adjon egy puszit arcomra, de valahogy több ez mint egyszerű cselekedet...