... Bejegyzés
Ma megint rám tört a vágyakozás. Bármerre nézek, mindenhol csak boldog párokat látok. Minden barátom "boldog", de legalábbis valamilyen párkapcsolatban van, én vagyok csak köztük egyedül, magányosan.
Készítünk egy pályázati munkát a csapattal, de nem mindig tudok figyelni. Van hogy meló közben rám tör a sóhajtozás, a vágy hogy újra lássam a lány arcát. Eleinte jó érzés, aztán hamar búskomorrá válok, ilyenkor próbálom elterelni a gondolataim, egyébként van, hogy sikerül.
Újra kezdtem az edzést is. Van, hogy segít, de ma inkább feszültebb lettem tőle, bár utána végül megint jól éreztem magam. Nem tudom egyszerűen mi legyen. Talán csak kis idő kell még, elvégre a lelki sebek gyógyulnak a leglassabban...
"Egyetlen dolog szüntetheti meg a másik hiányának fájdalmát:
Ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük.
Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít,
erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban,
ha valóban szeretünk, nem lehetséges."
(Müller Péter)
"A fájdalom nem azért van, hogy szomorúvá tegyen, ne feledd.
Ez az a pont, ahol az emberek mindig eltévednek... A fájdalom csak azért van, hogy éberebbé tegyen...
...mert az emberek csak akkor válnak éberré, amikor a nyílhegy mélyen a szívükbe hasít, és megsebzi őket. Egyébként nem ébrednek fel.
Amikor az élet könnyű, kényelmes és zökkenőmentes, akkor kit érdekel? Akkor ki törődik az éberséggel?
Amikor a barátod meghal, az egy lehetőség.
Amikor a szerelmed elhagy...
azok a sötét éjszakák, amikor olyan magányos vagy... annyira szeretted őt, mindenedet kockára tetted érte, és most hirtelen nincs többé veled.
Magányosságod sírásában... ott a lehetőség;
ha jól használod, tudatossá tesz.
A nyíl hegye fájdalmasan éget - használd fel.
A fájdalom nem azért van, hogy nyomorulttá tegyen, hanem azért, hogy tudatosabbá válj!
És ha tudatossá váltál, minden szenvedés eltűnik."
(Osho)