Azt hiszem, mára csak ez minden...
"A szerelmi bánat nem csak az, hogy elveszítünk valakit, akiről azt hittük, miénk volt, hanem elveszítjük önmagunkat is. Tartásunkat, nyugalmunkat, hitünket. Valószínűleg ezért nem enyhül a veszteség azzal, ha bebizonyosodik, hogy szerelmünk tárgya nem volt az, akinek hittük. A csalódás az, hogy magunk maradtunk."
Hankiss János
Hát fájós reggelre keltem. Dideregtem és vacogtam. Szívem mély fájdalom gyötörte. Az elmúlt időszakban kitűztem egy új célt, de a sötét árnyak megint utolértek. A decemberi lány, ő az ki még mindig a szívem baja. Próbálom feledni, elengedni, de minél erősebben teszem, annál inkább csak rágondolok. Az arca, az illata, a mosolya, ha lecsukom a szemem, még most is világosan, tisztán látom őt. Andalgó hangja, a mézédes szava, nem tudom feledni, pedig már túl akarok rajta lenni.
A fürdőben röviden elidőztem magamon a tükörben. A szakállam egyre hosszabb, de nem visz rá a lélek a borotválkozásra. Nem tudom kézbe venni a pengét, a hajam is egyre bozontosabb.
Farkas szemet néztem magammal, de láttam, már a tekintetem, sem a régi. Régen tűz égett szememben, ma semmi. Se egy pislákoló parázs, még csak semmi hamu. Üresség az, mi átjárja teljes énem.
Azt mondják, az idő megold mindent, majd helyrekerülnek a dolgok, de nem, egyáltalán nem. Néha olyan érzés fog el, mintha próbálnék kiúszni a partra, de hullámok egyre távolabb sodornak. Mintha minden karcsapás hiába való volna.
Kicsit mintha mindentől, oly távol kerülnék. Távol a családtól, a barátoktól, ismerősöktől. Szeretem a csöndet, jó néha egy hely, hol magam lehetek, de most ez is zavar. Most, ilyenkor a legfájóbb, mikor környezetem elemészti a csend és a magány.
Megnéztem a horoszkópot, persze lehet kamu dolog, de néha mintha beválna és van, hogy új erőt ad.
„Küszöbön a szerelem, s ezért ma egész nap feldobott hangulatban lehet. Az öröme jót tesz a munkateljesítményének is. Érdekes módon önt nem álmodozóvá, hanem fokozottan aktívvá varázsolja ez a tündéri érzelem. Alkotni akar valamit.”
Valamelyest igaz is, hisz ilyenkor mindig repülök. Nincs, akadály mit ne tudnék legyőzni, de most mégsem megy, hisz magányomban, hogy lehetnék mégis boldog, így még alkotni sem tudok.
Azt hiszem mára, csak ez minden…