Az idei első ... Futás
Borús volt az idő egész nap. Teljesen lehangoló. A késői délelőtti órákban erőt vettem magamon és letudtam az edzést. Kicsit változtatott program, pár másféle gyakorlat, de az intenzitás a military stílusban megvolt. Jól eső zuhany, majd a megérdemelt ebéd.
Már motoszkált a fejemben a dolog. Szeretnék bringázni, róni a köröket, szaggatni az aszfaltot, de megint jön a rossz idő, elázni pedig semmi kedvem. Szóval, ha nem lehet tekerni, akkor marad a futás. Húgom már pár napja elkezdte űzni a dolgot, engem is hívott, de nekem nem volt sok affinitásom. Ezen a napon se volt kedvem, de megvan a bringás verseny időpontja. Itt az idő készülni.
Kivételesen a bakancsot és a gyakorló ruhát otthon hagytam, maradtam a sportcipő melegítő kombónál. Lassan felsétáltunk a tizikhez, beállítottuk a zenét, a teljesítmény mérőt, majd elindultunk.
3 kör, majdnem 5,5 km. Ez volt a táv. A januári estén, a sötétség leple alatt két vastestvér csoszogó léptei verték fel a csendet. Csupán az utcai lámpák sárgás fénye adta a támpontokat a tájékozódásra. Az este csendjében az eső lágyan szemerkélve áztatta tájat. A nedves aszfalton kisebb, nagyobb kátyúkban összegyúlt a víz. Az így létrejövő pocsolyák az este halovány fényeit magukba nyelve feketén, ezüstös csillogásban terültek szét, szegélyezve az utunkat. Pár sötét alak császkált az utcán. A hazafelé tartó emberek, a munka után megfáradva siettek a kocsiktól a lépcsőházak fele, mit sem foglalkozva velünk.
Egész jól tartottam a tempót. Eredetileg azt hittem, majd sattyogok a tesóm után, de helyette én vezettem a kettőnk sorát. Néha lelassítottam, hogy picit bevárjam, vagy csak meglessem nem hagytam-e nagyon le, vagy a sűrűn kieső fülhallgatómmal vacakoltam, mely mintha szívatásként mindig kiesett a fülemből.
Mély lélegzetvétellel vettem a kanyart minden körnél, mely után a sík terep egy meredekebb kaptatóba csapott át. A jó 300m-es szakasz nagyjából 20m-es szint különbségével remek akadályként meredt a magasba minden egyes körben. A csúcsra érve kisebb fújtatás, majd laza kocogós tempóval aláereszkedtünk, amolyan felüdülésként.
Az utolsó kör 200m-es zárását rövid sprinttel zártuk, mely után furán bezsibbadt a jobb talpam. Letudva a 3. kört, elemeztük a teljesítményt, mely lehetett volna fényesebb is, de tekintve, hogy ez volt az idei első futás, egy elégedett levezető sétával zártuk az edzést hazafele...